Már ideérkezésünk után, tavaly szeptemberben felkért minket Hans-Ulrich Moritz, a Berlini Magyar Egyesület vezetője, hogy az év folyamán, mint ösztöndíjasok tartsunk egy előadást. Az előadás témáját illetően szabad kezet adott nekünk. Ekkor említettem neki, hogy a teológia mellett történelemmel is foglalkoztam, és így tarthatnék valamilyen egyháztörténeti vonatkozású témában is. Nem kifejezetten teológiai, hanem kultúrtörténeti összefüggésben. Erre ő is rábólintott.
A felkérést elfogadtam, és többszöri egyeztetés után úgy állapodtunk meg az időpontról és a témáról is. A téma hatalmas volta miatt próbáltam a legfontosabb, és legizgalmasabb részletekre kitérni.
Három fő pontban próbáltam előadni a tárgyat. Először a kereszténységről, mint vallásról beszéltem általában. Említettem a vallások célját, a transzcendenssel való kapcsolat fontosságát az emberek életében. Aztán a német nép kereszténnyé válásának fázisait vázoltam fel. Egészen a germán népvándorlástól a frank birodalmon át a Német-Római Császárságig menően. Ez tényleg csak vázlatosan, nagy vonalakban volt lehetséges. Végül a magyar nép történetének kezdeteiről volt szó. Arról beszéltem, hogyan találkoztak eleink a különböző vallásokkal, köztük a kereszténységgel is már a vándorlások idején, aztán a letelepedésben hogyan segítette a kereszténység a népet, illetve hogyan ért meg ez a közösség az államiságra a Kárpát-medencében.
Rámutattam, hogy a kereszténység felvétele mindkét nép történetében hosszú folyamat eredménye, nem egy gyors meggondolatlan döntés, hanem előkészített és átgondolt felelősségvállalás volt. A keresztény állam és világ komolyanvétele meghatározó erejű volt mindig is, és ez tudja életben tartani, és megerősíteni a népeket.
Különös hangsúlyt fektettem arra, hogyan élhető meg a vallás különböző népek és különböző gondolkodású emberek között. A tényanyag szárazságát ezzel próbáltam kicsit emészthetőbbé, és érdekesebbé tenni. Ehhez készítettem PowerPoint prezentációt is. Ez nagy segítség volt számomra is, hiszen így ragaszkodnom kellett a vázlathoz, és nem futottam ki az időből.
Előadás után a hallgatóság kérdései következtek. Természetesen nem tudtam kitérni minden aspektusra a két nép vallásossága, és hívővé válása kapcsán, ezért számítottam a kérdésekre. Az egyesület nem is okozott csalódást, jó, a témát kiegészítő kérdéseket kaptam, így még inkább el tudtunk mélyedni a témában az előadás után.
Végül az egyesület egy kis ropogtatnivalóval, és borral vendégelte meg a közönséget. Az asztal mellett jót beszélgetve vettük észre, hogy már igen későre jár. Így köszöntünk el egymástól.
A szép alkalomért köszönet a Collegium Hungaricumnak és a Magyar Egyesületnek egyaránt.
