A gyülekezetben, ahol szolgálok sokféle feladat vár. Alig ért véget a magyar kongresszus, december elsején vasárnap délelőtt máris várt az evangélikus istentisztelet, ahol a gyermekekkel foglalkoztam. De még ezen a napon a helyi baptista gyülekezet templomszentelés ünnepére is hivatalosak voltunk mentorommal közösen. A baptista gyülekezet fennállásának 120. évfordulóján vendéglátóink azt is ünnepelték, hogy új lelkész érkezett a gyülekezetbe.
A magyar kongresszus után felvettem a kapcsolatot Böjtös Lászlóval, a helyi magyarság tiszteletbeli konzuljával, akit feleségével együtt néhány nappal később sikerült meg is látogatnom. Nagy szeretettel és finom estebéddel vártak, és sikerült nagyon kellemes beszélgetést folytatni velük. Közben természetesen nem állt meg a gyülekezeti élet sem. A női kör, a kórus, a magyar iskola alkalmai is a maguk rendje szerint zajlottak. Böjtös László meglátogatásának napján délelőtt még lelkészgyűlést is tartottunk.
December 7-én a gyülekezet több tagjával közösen készültünk a másnapi Mikulás ünnepség ebédjére. Közösen főztünk, bevásároltunk ásványvízből és üdítőkből, hogy másnap megfelelőképpen tudjuk vendégül látni a várhatóan megnövekedett létszámú gyülekezetet. A Mikulás ünnepség számomra váratlanul nagy siker volt hiszen több mint 50 gyülekezeti tag vett részt az ünnepségen a szeretetvendégségen és az ehhez kapcsolódó koncerten, amelyen Bognár Lili, a Holdviola együttes énekesnője énekelt a gyülekezetnek.
Másnaptól már a karácsonyra való készülődés jegyében teltek a napok. A karácsonyi díszítések kihelyezése a lelkészlakásra és a gyülekezeti házra, karácsonyi hírlevél készítése vagy az erős vár újság írása, szerkesztése, tördelése, nyomtatása, postázása várt ránk.
Szombaton, december 14-én disznóvágásra voltam hivatalos az akroni gyülekezetbe, ahol mentorom férje, Tamási Zoltán a lelkész. A disznóvágásra úgy érkeztem meg hogy a gyülekezet tagjaival korábban még nem találkoztam, vagyis teljesen ismeretlenül „estem be”. Egyedül egy gyülekezeti tagot ismertem korábbról a Szent Imre templom magyar iskolájából, az egyik anyukát, aki szeretettel körbe vezetett, bemutatott mindenkinek és rövidesen már úgy mozogtam az akroni gyülekezet tagjai között mintha mindig is ide tartoztam volna. Mindenki nagyon kedvesen várt és feladattal is bőven elláttak. A nap lezárásakor még némi sütnivaló kolbásszal és hurkával is elláttak útravalóként.
A következő héten az „Erős vár” újság és a karácsonyi hírlevél munkálatainak befejezése várt ránk. Több napon keresztül borítékoltunk, bélyegeztünk és postáztuk az újságot és a hírlevelet is.
December 21 én a másnapra való készülés, közös főzőcskézés után mentorommal együtt elmentünk Bernhardt Béláné Róza néni, vagyis „Dódika” néni elé, aki néhány napot kénytelen volt a kórházban tölteni. Sajnos az Amerikai Egyesült Államokban sem leányálom az egészségügy, ugyanis 21-én délelőtt 10 órától egészen késő este 11 óráig várt Róza néni arra, hogy a mentő hazavigye őt. Végül mi vittük haza, hogy ne kelljen már tovább fáradnia és várnia. Az esetből levont tanulság részemről az, hogy itt sincs kolbászból a kerítés.
December 22-én tartottuk a karácsonyi istentiszteletet, amelyen a kórus is és a gyermekek is énekeltek és verset mondtak. Tulajdonképpen két helyen végeztünk szolgálatot. Délelőtt Akronban, délután pedig Clevelandben szolgáltunk. A délelőtti istentiszteleten angol nyelven hirdettem Isten igéjét. A délutáni istentisztelethez szeretetvendégség is kapcsolódott. Karácsony szentestén a helyi magyar evangélikus gyülekezetben nem szokott külön istentisztelet lenni, ellenben az ünnep első és második napján is istentiszteletre gyűlnek össze az evangélikusok. Az ünnep első napján úrvacsorai szolgálatra is sor került, az ünnep második napján pedig igehirdetési szolgálatot végeztem.
A hónap vége több okból is eseménydúsnak ígérkezett. Egyrészt várt rám a szokásos hó végi elszámolás, emellett a gyülekezet pályázati elszámolásával is végezni kellett, de Szilveszter napja is közeledett. Az evangélikus gyülekezetben idén nem tartottak szilveszteri mulatságot. A Szent Imre templomban tartott szilveszteri mulatságon én magam nem vettem részt. Helyette a clevelandi filharmonikusok szilveszteri koncertjére mentem el, ahol az 1920-as évek dalaiból adtak elő egy kétórás válogatást. A koncert után a „Severance Hall” nevű épület báltermében rendeztek szilveszteri bulit. Az éjfélt lufiesővel köszöntötték, és jazz, valamint populáris zenével szórakoztatták a közönséget hajnali 1:00 óráig.
Ismét felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Eltelt négy hónap még öt van hátra és már látom azt, hogy az elkövetkezendő hónapokban is sok feladat vár rám, de sok élményre készülök. Ebben a szolgálatban mindig újabb és újabb kellemes meglepetések várnak.
