Ösztöndíjas időszakom során a magyar nyelvet tanuló diákok között, valamint a különböző magyar alkalmakon több olyan magyar felmenőkkel nem rendelkező chileivel találkoztam, akiket érdekel a magyar kultúra. Közülük néhányan szabadidejükben aktívan foglalkoznak a magyar néptánccal, valamint a hagyományos kézművességgel. Szeretnék közülük két embert bemutatni, akiknek érdeklődése és életútja jó példaként szolgál arra, hogyan kerülnek chileiek kapcsolatba a magyar kultúrával, és hogy mélyednek el abban.
Maria Eugenia Flores gyermekként családjával költözött Magyarországra az 1973-ban kezdődő chilei Pinochet diktatúra idején, és töltött közel két évtizedet hazánkban. Maria Eugeniával Benedek Zsuzsa santiagói haladó szintű magyar óráján találkoztam. Ebbe a csoportba többen is járnak azok közül, akik hosszabb ideig Magyarországon éltek a chilei diktatúra évei alatt, majd azt követően visszaköltöztek hazájukba. Ezek az emberek mai napig igen szépen beszélnek magyarul, többen anyanyelvi szinten. A nyelvtudás mellett a magyar kultúrához is ragaszkodnak, magyarul olvasnak könyveket, verseket, regényeket és eljárnak a helyi magyar rendezvényekre. Maria Eugenia Magyarországon tanulta ki a kalocsai és a matyóhímzést, valamint más tájegységek keresztszemes hímzését is. Számtalan könyvet hozott Magyarországról, melyekből a mai napig rendszeresen készíti a szebbnél szebb hímzett keszkenőket és terítőket. Hazaköltözése óta többször is járt hazánkban. Jelenleg azt tervezi, hogy hosszabb időt tölt Magyarországon, és ellátogat különböző hímzőmesterekhez, akiktől még többet tanulhat. Mikor megtudta, hogy kézműves alkalmakat szervezek, nagy örömmel ajánlotta fel, hogy oktatna hímzést a résztvevőknek. Nagy lelkesedéssel tanította az öltéseket.
Mariával ellentétben Juan Pablo Delafuente Díaz mindig is Chilében élt, és csak néhány napot volt szerencséje eddig eltölteni Budapesten. Ugyanakkor Juan Pablo, a harminckét éves fiatalember gyönyörű bőrdíszműves munkákat, bronz öntvényeket és íjakat készít magyar nyelvű könyvekben leírt honfoglaláskori leletek alapján. Mikor néhány munkáját megmutatta, mindegyikről pontosan tudta, hogy melyik régészeti lelet alapján készítette el. Santiagói házában egy jurtát is felállított. Felesége pedig, aki pszichológus, honfoglaláskori stílusú ruhákat készít férjének és barátainak. Juan Pablo több éve kezdett el foglalkozni középkori harcművészettel, így jutott el a magyar íjig. Négy éve kezdett el íjakat készíteni kalandozás korabeli leletek leírása alapján. Ekkor lett a honfoglaláskori magyar kultúra szenvedélyes kedvelője. Az íjak alapanyagául Chilében őshonos délibükköt használ, melyeket gyönyörű bőrdíszművekkel fed. Célja az, hogy jó minőségű íjakat készítsen elérhető áron. Ezzel szeretné segíteni, hogy az íjászat és a magyar íj minél népszerűbb legyen Chilében. December elsején rendezett íjászfoglalkozáson több santiagói magyart és magyar leszármazottat tanított íjjal lőni.
Egy érdekes véletlen egybeesés, hogy Maria Eugenia és Juan Pablo is fogtechnikusként keresi a kenyerét. Mindketten önkéntesen, igen lelkesen és ingyen jöttek megmutatni és oktatni a magyar hímzést és íjászatot a megrendezett családi délutánokon. Meggyőződésem, hogy ők és más lelkes chileiek igen értékes tagjai a chilei magyar közösségnek.
