A félhomályban kezdődő szentmisét Varga János rektor mutatta be, melynek elején megáldotta az adventi koszorúkat. Az első lila gyertya meggyújtása után áradt szét a fény és lett újra világos a Pázmáneum kápolnájában.
Rektor atya a szentbeszéd elején felhívta a figyelmünket arra, hogy míg Mária és József csendben, hitben, szeretetben, de legfőképpen is szerénységben és egyszerűségben fogadták, s várták Jézus születését, addig most, a jelenben hatalmas felhajtással „készül” a világ a közelgő ünnepre, s pont a lényeg: a hit, a szeretet, a csendesség, az egyszerűség tűnik el belőle. Az Egyház egészen másképp szeretne minket felkészíteni a karácsonyra.
Pál apostol azt írja a mai levélrészletében (Róm 13,11-14), hogy: „itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk.” Isten meg akar bennünket ajándékozni, ezért szólít fel minket Pál: „Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.” Ahogy Jézus magára vette emberségünket, úgy kell nekünk is megpróbálnunk az Ő isteni-emberi mivoltát magunkra venni: „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.” Figyeljük meg Jézus isteni-emberi tulajdonságait, és azokat amennyire csak lehetséges igyekezzünk megélni és megvalósítani.
Nagyon sok ószövetségi jövendölés vonatkozik arra a napra, amikor Isten meglátogatja az ő népét. A mai napon Izajás prófétától hallottunk egy részletet (Iz 2,1-5), amelyben Izrael törzsei az Úr hegyéhez mennek, mert az Ő közelségét szomjazzák. Pontosan ez az, ami igazán számít.
A karácsony – Jézus születése, egy gyermek születése, kedves, idilli kép. Az evangéliumban (Mt 24,37-44) azonban Jézus végső eljöveteléről olvastunk, amely már sokkal kevésbé tűnik idillinek, sőt inkább nyugtalanító, „mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok.” Azonban ahogy az első eljövetel, úgy a végső eljövetel sem fenyegető büntetés. Fel kell rá készülni. Ha készületlenül ér, akkor természetes, hogy nyugtalanító és fenyegető lehet számunkra ez gondolat. Ezért fontos adventnek a bűnbánati jellege. Virrasztással, figyelmes várakozással, csenddel tudunk felkészülni az eljövetelre. A várakozásnak, s a virrasztásnak egyik legjobb módja, ha sötétben, félhomályban tesszük, mert ilyenkor az ember sok minden mást ki tud kapcsolni, jobban tud a lényegre figyelni. Ugyanígy a csend is lehetőséget ad nekünk arra, hogy a külső zajokat kizárva összeszedettebben tudjunk Isten közeledésére készülni.
Isten Fia elsősorban hozzánk, hozzám jön el, bennünk, bennem akar megszületni. Igyekezzünk tehát befelé fordulni, s Istenre, az Ő személyes közeledésére figyelni. Így készüljünk és így legyen szép az adventünk.
A szentmisét követően egy órás verses-zenés adventi műsor majd szeretetvendégség várta a közönség tagjait, melynek részleteiről Dancsa Anita ösztöndíjas társam írásában olvashatnak.
