„Komolyzene felrázva, nem keverve…”
„Komolyzene felrázva, nem keverve…” – hirdette a plakát az ígéretes crossover csellókoncertet. És valóban, a várakozásoknak megfelelően, a többféle zenei műfajt, stílust ötvöző darabok fantáziadús előadása nem okozott csalódást.
A montreali zuhogó eső a lehető legmegfelelőbb feltételeket teremtette meg a vasárnap délutáni kulturális eseményhez, és még a barátságtalan időjárás sem riasztotta el a szép számban megjelent hallgatóságot. A vendégeket Nagy Enikő, a Csillagösvény Református Egyesület mint fogadó szervezet elnöke köszöntötte, majd bemutatta Kalmus Felicián előadóművészt, valamint az őt kísérő Kálnási Anikó menedzsert. A bevezetőben az is elhangzott, hogy a kanadai turné az Extra Hungariam Alapítvány támogatásával és a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének közreműködésével jött létre, továbbá, hogy a szervezők a bevétel egy részét a kárpátaljai magyarok támogatására fordítják.
Igazán színes repertoárt állított össze Kalmus, aki a nagyérdeműnek nemcsak hangzásbeli élményt biztosított, hanem a modern technika előnyeinek kihasználásával, az egyes darabok képi megjelenítése révén látványt is társított a produkciójához. Így vált a színpad az egyedi hangszerelés (szinfonikus hangzás, elektronikus zenei elemek, saját csellójáték megtöbbszörözése) eredményeképpen összeállt egyszemélyes zenekarral kiegészülve már-már látványszínházzá.
A népdalfeldolgozásokat saját szerzeményekkel felváltó „felrázott” műsorszámok valóban törés nélküli, jól kidolgozott ívet követtek. Az előadóművész 2018-ban megjelent Great Great Grandma címmel és az Ükanyám dalai az én világomban mottóval megjelent első önálló albumáról – a saját asszociációból kiinduló látványvilág háttérvetítésével – elhangzott a Budapest in love, Tiszán innen, Szépen úszik, Kis kece, Hej Vargáné, Madárka, madárka, továbbá az Erdő, erdő, erdő, Felszállott a páva, Este van már széles körben ismert népdalok feldolgozása. A folklór világában is nyilvánvalóan otthonosan mozgó, a gyökerekhez szívesen visszanyúló Kalmusz a népdalokat továbbgondolva, saját érzésvilágával gazdagítva, új hangzásvilággal ötvözte, szinte észrevétlenül építve be a régit az újba, a klasszikust a modernbe.
Amint az a felvezetésben elhangzott, az előadott saját szerzeményeket szinte kivétel nélkül egzotikus kirándulások ihlették, így pl. az Agung vagy A mélytenger dala című zeneszámokat. Az előbbi előadásával egyidőben a kivetítőn követni lehetett a kottán a lejátszott hangjegyeket – nemcsak hallható, hanem látható is volt a melódia bonyolultsága, lejátszásának nehézségi foka. A közönség ízelítőt kapott továbbá a készülőben levő új album hangzásvilágából is. A koncert egyértelmű sikerét a vastaps is megerősítette, a ráadásban pedig a Peer Gynt filmzenéje csendült fel.
Igazi koncertélményt nyújtott az előadás. A lendületes, magával ragadó, néha már-már merésznek tűnő, sajátos hangzásvilág igazolta Kalmus Felicián kifinomult, letisztult, egyedi stílusát, de virtuozitását is, hiszen a zeneszerző láthatóan bizonyította, hogy nem ijed meg a technikailag összetett megoldásoktól, vagy attól, hogy a hallgatóságnak betekintést engedjen a népdalfeldolgozásai sajátos értelmezésébe. A művész külön érdeme, hogy játszi könnyedséggel teremtett kapcsolatot a közönséggel, éreztetve: a nézők nem kívülállóként vannak jelen, a színpad pedig nem válaszfal, hanem inkább híd, mely összeköt, mintegy előszobája a különleges, gazdag képi- és hanghatásokkal fűszerezett képzeletbeli zenei utazás helyszíneinek. És így lett a montreali publikum számára maradandó élmény az előadás, mely kötetlen beszélgetéssel és dedikálással ért véget.