Az óceán közelsége, gazdag állatvilága azt sugallta, izgalmas két nap lesz. A szervezőkkel egy nappal hamarabb érkeztünk a helyszínre, hogy elvégezzük a szükséges előkészületeket. Több órás súrolás, takarítás után a tábor készen állt a gyerekek fogadására.
Összesen 44 szülő és gyerek jelentkezett. Nem tudtam elképzelni a logisztikai megvalósítást, hiszen az ellátást magunknak biztosítottuk. Mint kiderült, aggályaim indokolatlanok voltak, a szülők ösztönösen ráéreztek a hangulatra, aktívan, lelkesen álltak be zöldséget pucolni, húst sütni, mosogatni. Nem túlzok, ha azt mondom, életem egyik legjobb gyros-át ettem. De miért épp a gyros, miért nem inkább a paprikás csirke vagy a gulyásleves? A tábor fő témája az iskolában tanultakra épül. A magyarországi török hódoltság idejéről tanultunk, így a tábor témája és konyhája is a török témát követte.
Annak ellenére, hogy a tábor csak egy hétvége volt, rengeteg programot sikerült beütemeznünk: volt várépítés kartondobozokból, harc rizzsel töltött zoknikkal, akadályverseny, csempefestés. Megfigyeltük a tengerparton fészkelő állatokat és jegyzetet készítettünk. A tengerparton kagylót gyűjtöttük, fürödtünk, időgépet építettünk.
A legnagyobb feladat viszont Jumurdzsák gyűrűjének megkeresése volt. Az történt ugyanis, hogy az arra portyázó Jumurdzsák elveszítette gyűrűjét. A megtalálása komoly kihívás volt, több feladatot kellett megoldani, akadályt kellett leküzdeni a gyűrű hollétének kiderítése érdekében. Minden jól végződött, a gyerekek ügyesen megoldották a feladatokat és megtalálták az elveszett gyűrűt. Jumurdzsák nagyvonalúan megajándékozta a gyerekeket, mindegyiküknek jutott Jumurdzsák puttonyából egy vízipisztoly, amely igen jól jött a végső csatában.
Nagy csendre lehetett figyelmes az, aki szombat este a tábor mellett elhaladt. Mindenki nagy szorgalommal és óriási precizitással készítette a csempéjét. Keleti mintákat alkalmaztunk, az elkészült műveket kiállítottuk, majd másnap mindenki hazavihette művét.
Felejthetetlen hétvége volt nem csak a gyerekek számára!
