Emléktábla-avatás

Az avatási ceremónián részt vett Carolina Cosse, Uruguay frissen beiktatott alelnöke, aki korábban Montevideo polgármestereként is szolgált, jelen volt továbbá Oscar Debali is, aki egyenes ági leszármazottja a himnusz zeneszerzőjének, továbbá megtisztelte jelenlétével az ünnepséget Valéria Csukási is, aki a következő uruguayi kormányban Mario Lubetkin külüpolitikai helyetteseként fog szolgálni. 

Fabiana Goyeneche, a Montevideói Önkormányzat Nemzetközi Kapcsolatok és Együttműködési Igazgatója beszédében megható szavakkal emlékezett meg Debály életéről, kiemelve, hogy az uruguayi identitás egyik oszlopos alakjáról van szó, akinek dallamai ma is ott élnek minden uruguayi szívében. 

A főpolgármester, Mauricio Zunino is elmondta gondolatait, aki szerint az ilyen események nem csupán a múlt, hanem a jövő számára is fontos összetartó erőt képeznek.

Hangsúlyozta, hogy Debály József példája arra tanít mindenkit, hogy a kultúrák és népek közötti hidak mindig a közös értékekből épülnek fel. Beszédében hangsúlyozta Debály József jelentőségét nemcsak Uruguay, hanem az egész magyar közösség számára is.

Tuzson Bence, Magyarország igazságügyi minisztere az összetartozás jelentőségét hangsúlyozta. Beszédében kiemelte, hogy Debály József alakja szimbolizálja azt a hidat, amely összekapcsolja a magyarokat és az uruguayiakat, és hogy az ilyen események segítenek megerősíteni a két nemzet barátságát.

A rendezvényt a magyar és az uruguayi himnusz hangjai zárták, méltó záróakkordjaként ennek a történelmi pillanatnak. A jelenlévők egy emberként érezték, hogy Debály József emléke és öröksége még hosszú évtizedeken át meghatározó marad Uruguay és a magyar diaszpóra számára egyaránt.

Ki is volt pontosan Francisco José Debali?

Debály Ferenc József (Francisco José Debali) 1791. július 26-án született Magyarországon, amely akkoriban a Habsburg Birodalom része volt. Tehetséges oboistaként már fiatalon elismertségre tett szert. 1829-ben az itáliai Alessandriába költözött, amely a Szárd Királyság része volt, és ott a katonai zenekarok mestereként dolgozott a Piemont régióban.

Később feleségül vette a genovai Magdalena Bagnascót, akitől több gyermeke is született. Családjával később Dél-Amerikába emigráltak.

Debály 1838-ban érkezett Uruguay fővárosába, Montevideóba. Klasszikus zenei képzettsége révén gyorsan elismert zeneszerzővé és karmesterré vált. 1841 és 1848 között a városi színház, a Sala de Comedias zenei vezetőjeként dolgozott, ahol számos művet vezényelt és komponált.

Debály József jó barátságban volt Garibaldival is, barátságuk az 1840-es években, Uruguayban alakult ki. Garibaldi, aki később az olasz egységért folytatott harcok hőse lett, ekkoriban az uruguayi hadsereg főparancsnokaként szolgált. Debály és Garibaldi közötti barátság ebben az időszakban született meg. 

Debályt lenyűgözte Uruguay hősies küzdelme, és megérkezése után önként csatlakozott a hadsereghez. Az 1839-es caganchai győzelem után egy lelkesítő dalt is írt "Himno a Cagancha" címmel, amelyet hamarosan országszerte énekelni kezdtek az emberek. 

Garibaldi később, 1848-ban, olasz légiója élén visszatért Itáliába, hogy ott – többek között az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emigránsai segítségével – kivívja az egységes olasz állam függetlenségét. 

Debály és Garibaldi barátsága tehát az uruguayi függetlenségért folytatott harcok idején szövődött, és mindkettejük életútjára hatással volt.

1845-ben Debály zenét szerzett Uruguay nemzeti himnuszához, amelynek szövegét Francisco Acuña de Figueroa írta. Az himnusz hivatalos bemutatójára 1845. július 19-én került sor. Egy kezdeti félreértés miatt—valószínűleg Debály korlátozott spanyol nyelvtudása miatt—asszisztensét, Fernando Quijanót tüntették fel a zeneszerzőként. Azóta azonban egyértelműen elismerték, hogy Debály volt a himnusz igazi szerzője.

Debály nemcsak Uruguayban, hanem Paraguayban is nyomot hagyott: ő írta a paraguayi himnusz („Paraguayos, República o Muerte”) zenéjét is. E két ország nemzeti identitásának része lett művészete, amely mindmáig tisztelet övezi.

Debály József 1859. január 13-án hunyt el Montevideóban. Uruguayban több utca is viseli nevét, tisztelegve munkássága előtt.