Élménybeszámoló a clevelandi evangélikus gyülekezetbe érkezésről és az első itt töltött hónapról
2019 szeptember 2-án szállt le a repülőm a clevelandi Hopkins International repülőtéren, alig 12 órás repülőút után. A Kőrösi Csoma Sándor Program keretében sikerült kiutaznom az Egyesült Államokba, hogy a távolba szakadt magyarok között a magyarságtudat megmaradásán, a gyerekek magyar nyelvtudásának elmélyítésén és az ige anyanyelvünkön való hirdetésében munkálkodjak, szolgáljak a helyi közösségben.
Kiérkezésem másnapjától aktív szolgálatba csöppentem, hiszen mentorom, Tamásy Éva igen sokoldalú és tevékeny lelkész. Az első napokban az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia újságjának, az Erős Vár újságnak a borítékolása, megcímezése és a postázás feladatai vártak többedmagammal. Az újságot a Föld szinte minden pontjára, még Dél-Amerikába és Ausztráliába is postáztuk, sőt még egyes könyvtárak is igényelnek egy-egy példányt.
Az újságterjesztés azonban nem vette el sok időnket, mert napokon belül megtapasztaltam, mennyire sokoldalú és kiterjedt a lelkészi munka az Amerikai Egyesült Államokban. Egymást követik a látogatások. Néhány idős gyülekezeti tagnál egy hónap alatt is már többször jártunk. Egyes estekben a látogatásnál is továbbmegyünk. Ételt viszünk azoknak, akik már nem tudnak főzni, de néha még a szociális munka is belefér a szolgálatba.
Az első hét végén belekóstolhattam a külhoni magyarok kulturális életébe is, hiszen két egri zenész, Gonda László és Báder Ernő nagyon jó hangulatú, zeneileg egészen lenyűgöző koncertet adtak a Rocky Riverben található evangélikus templomban. Itt már imádsággal szolgáltam is, talán ezt nevezhetem az első nagyobb létszámú gyülekezet előtti bemutatkozásomnak.
Mondhatom, ezután még jobban „beletapostunk a gázba”, hiszen a második héttől két helyen is elkezdődött a Magyar Iskola.
A Clevelandi Szent Imre templom elképesztően gazdag kulturális életnek ad helyt, hiszen itt található a konkrét gyülekezeti élet mellett az egyik Magyar Iskola is, amely majdnem minden korosztályt felölel, és itt található a Cserkészház is, ahol a Cserkészszövetség tevékenykedik. Az épület emellett nyitva áll más programok, úgymint koncertek, nemzeti emlékünnepek előtt is. Itt a negyedik osztályt kaptam meg, amelyet egy hónap alatt éppen hogy megismertem. De ez a kevéske idő is elég volt ahhoz, hogy nagyon megkedveljem őket, és kialakuljon egy jó rend, amelyben természetesen első hely a magyar nyelv és irodalomtanulásé, de ragaszkodom hozzá, hogy a gyerekek minél többet beszélhessenek magyarul, és a játéknak is szorítunk helyet.
A másik Magyar Iskolát az evangélikus gyülekezet a lelkészlakás alagsorában szervezte meg, ahol két-három korosztály ismerkedik a magyar nyelv rejtelmeivel. A kisebbek, akik még nem tudnak írni-olvasni, a magyar mesevilágban merülhetnek el, és mondókák, énekek révén is ismerkednek a magyar nyelvvel. A nagyobbakkal már komolyabb tanulás folyik, amikor is együtt olvasunk különböző irodalmi műveket, és azokat együtt dolgozzuk fel feladatsorok segítségével. Személyes kedvenceim is megtalálhatóak a tananyagban, ezt talán a gyerekek is érzik, ezért könnyen is megy a tanulás, és nagyon jól érezzük magunkat. Még szeptemberben elkezdtük a felkészülést az október 23-i megemlékezésre, ugyanis itt Clevelandben hagyomány, hogy a Magyar Iskola diákjai fellépnek a nemzeti ünnepek alkalmával.
A Magyar Iskolák mellett ezen a héten kezdődött el a két női kör, amelyek ugyan kéthetente gyűléseznek csak, de két korosztályt is hívogatunk rájuk. A délelőtti női kört elsősorban azoknak a nyugdíjas asszonyoknak hirdették meg, akik jobbára ráérnek délelőtt, míg az esti alkalomra azokat a fiatalabb asszonyokat várják, akik dolgoznak, és általában csak 5 óra után érnek rá. Nagyon tartalmas beszélgetések szoktak itt kialakulni, és jó megtapasztalni a Szentírás fölötti elmélkedésen kívül azt az imaközösséget, amikor minden testvérünkért együtt könyörgünk, aktuális örömükben és bánatukban is együtt vagyunk.
Az első hónapban több formális és informális bemutatkozáson és megbeszélésen vehettem részt a helyi magyarság vezetőivel, akik nagyon kedvesen fogadtak, nagyon segítőkészek voltak, és sok információval láttak el bennünket, újonnan érkezett KCSP-s ösztöndíjasokat. Bemutatkoztunk először is a saját fogadószervezeteink által szervezett alkalmakon, de rövidesen máshol is, úgymint a helyi Magyar Múzeumban, a Bocskai Rádió élő adásában, az október 23-i rendezvény megbeszélésén, a Kossuth emléknapon és még sok más alkalmon, úgyhogy kijelenthetjük: aki csak lazán is csatlakozik a magyar rendezvényekhez, az már egészen biztosan hallott rólunk és a magyar kormány programjairól.
A gyülekezet életében is hamar bemutatkoztam lelkészként is. Áhítatot tarthattam a nőegylet ülésén, a rendszerint az evangélikusoknál megrendezett ökumenikus lelkészi munkaközösség előtt. Vasárnapi iskola alkalmain taníthattam a gyerekeknek Jézus történeteit, és igehirdetési szolgálatot is végeztem a vasárnapi istentiszteleten. Csatlakoztam a gyülekezeti kórushoz tenorként, imát mondhattam a Kossuth napon a Kossuth szobor megkoszorúzása előtt, vagy éppen a templomunkban szervezett koncerten, vagy a Szent Imre templomban tartott iskolai évnyitón. De például az is nagyon szép élmény, amikor mentorommal és több gyülekezeti tagunkkal együtt főztünk a másnapi gyülekezeti szeretetvendégségre.
Egy izgalmas és élményekkel teli szeptemberen vagyok túl, amiért nem győzök elégszer hálát adni a Jóistennek, és megköszönni Neki és mindenki másnak is, hogy ezt lehetővé tette. Még írhatnék mindegyik szolgálati területről részletesebben is, de akkor a beszámolóm terjedelme már nem az egy alkalommal olvasható hosszúságú lenne, másrészt a kilenc hónap alatt valószínűleg jobban elmerülök majd egy-egy témában.
Szeretettel hívom az olvasót, tartson velem az elkövetkező, már csak, nyolc hónapban.
