Minden szombat reggel gyerekzsivajjal telik meg a melbourne-i Magyar Ház, hiszen ezeken a napokon folyik ott a magyar nyelv tanítása egészen óvodás kortól kezdve a magyar érettségi előkészítőig, valamint egy felnőtt korú kezdő csoporttal. Összesen 4 csoport van jelenleg, a legkisebbeket Mészáros Edit tanítja, az iskolás korúakat Vidács Ilona, majd az érettségi előkészítőn Gábor Anna Mária veszi át a fiatalokat. A kezdő felnőtt csoport tanára Peller Marika.
Ezeken a szombati tanítási napokon igen változatos feladataim vannak. Volt már, hogy amíg valamelyik tanár hazalátogatott Magyarországra, egy foglalkozás erejéig átvettem csoportját, de sokszor fordul elő az is, hogy az iskolás gyerekek egyesével külön vonulnak velem egy időre, hogy személyre szabottabban, koncentráltabban tudjam nyelvhasználatukat és nyelvtudásukat fejleszteni. Ilyenkor szigorúan magyarul beszélgetünk, új szavakat tanulunk, olvasunk, együtt oldjuk meg feladataikat, gyakoroljuk az írást. Volt olyan alkalom is, mikor az egyik kezdő felnőtt tanítvánnyal vettük át az ABC-t.
Az utóbbi hetekben leginkább Mészáros Edit csoportjának, az ovisoknak és iskolai előkészítőbe járó apróságoknak lehettem segítségére munkámmal. Ezek közül is a legutóbbi alkalmat emelném ki, mely szeptember 21-én volt. Ugyanis pár hét besegítés után ez alkalommal szemtanúja voltam annak, hogy (elsősorban Edit profi munkájának köszönhetően) mekkorát fejlődtek a gyerekek, milyen ügyesen illeszkednek be, milyen ügyesen haladnak a tananyagban. Az óra első felében a gyerekek az ABC betűihez szavakat mondtak, majd szép kerek magyar mondatokat írtak fel a táblára. Ezt követően egy kis játékos szókincsfejlesztés következett, melyet Edit nagyon ügyesen minden órára beiktat, dalocskák, vagy labdajátékok formájában, melyekben aktívan részt veszek mindig én magam is.
Végül el is érkezett a tavaszi virághajtogatás ideje. Már több alkalommal vezettem le kézműves foglalkozást, azonban bátran kijelenthetem, hogy ez volt mind közül a legsikeresebb. Mindenkinek nagyon tetszett a kis tulipán, amit bemutató darabnak készítettem nekik, így miután közösen együtt meghajtogattuk az elsőt, sokan rögtön nekiálltak a másodiknak, majd harmadiknak is. Ilyenkor a foglalkozás sikeres, ha a gyerekek szinte észre sem veszik, hogy magyarul beszélnek, magyarul kérnek segítséget, és magyarul is énekelnek a hajtogatás alatt. Így miközben dolgoztunk, és készültek a szebbnél szebb alkotások, együtt énekeltük a "Tavaszi szél vizet áraszt" kezdetű dalt, amibe még azok is becsatlakoztak a nagy munka közben, akiktől alig lehet nagy ritkán egy-egy magyar szót hallani.
A foglalkozás végén mindenkinek csokorba kötöttük a sok tulipánt, amit hajtogatott, és az összes gyerek büszkén, nagy mosollyal az arcán ment haza virágaival. Nagyon érdekes és izgalmas számomra követni a gyerekek fejlődését, játékos foglalkozásokon úgy tanítani őket, hogy szinte észre sem veszik a tanulás tényét. Hálás vagyok ezeknek a gyerekeknek, és a tanároknak is a lehetőségért, hogy velük dolgozhatok, mert úgy gondolom, hogy nekem legalább akkora élmény a kézműves foglalkozásokat, különfoglalkozásokat, magyar nyelvet gyakorló játékokat megtartani, mint a gyerekeknek részt venni rajtuk.
