Idén rendezték meg először az 1. Dél-amerikai Diaszpóra Iskolatábort Argentínába, Anisacatéban július 6. és 9-e között. A szervezők célul tűzték ki, hogy felébresszék, vagy fokozzák az érdeklődést a magyar kultúra és nyelv iránt a fiatalok körében. Továbbá, lényegi szempont volt, hogy az Argentína és Uruguay különböző területeiről érkező résztvevők megismerkedjenek és összekovácsolódjanak a közös tanulás és programok által. A 4 napos tábor tartalmáról és menetéről, több ösztöndíjas társam írt beszámolót, melyeket itt és itt olvashatnak el, így én ebben a pár rövid sorban inkább egyéni tapasztalataimat és élményeimet foglalom össze.
Az én küldetési helyemről, Chaco tartományból 5-en érkeztek Anisacatéba, 4-en Villa Angelából és egy tanuló a közeli Coronel Du Gratyból. Mindnyájukat ismertem már, többnyire a magyar házban tartott összejövetelekről. Közülük hárman látogatják „otthoni” magyar óráimat. Sajnos nem rendszeresen, de bízom benne, hogy a tábor lendületet és kedvet ad nekik a további nyelv és kultúra elsajátítására. Erre ígéreteket is kaptam tőlük. Ami a lelkesedést illeti, jómagam már teljes beleéléssel kiabáltam, hogy „Vamos Chaco!”, amikor a kis csapat beszámolt a villa angela-i magyar ház boldogulásáról és a közösség eseményeiről. Azt hiszem egy hónap elégnek bizonyult, hogy „chaceño”-vá, azaz tősgyökeres chacoinak érezzem magam.
A tábor nagyjából 90 résztvevőjét cserkész szokás szerint őrsökre osztottuk. Én a szülői csoport vezetését és oktatását kaptam feladatul, akik kísérőként és segítőként érkeztek a táborba. A csoport nagyon lelkes felnőttekből állt, így könnyű dolgom volt a tudás átadásában. De természetesen a tanulást igyekeztem színessé tenni mondókákkal, énekekkel, szabadtéri játékokkal. Tanárként remek érzés volt látni, ahogy az óra lejárta után fél órával is kérdéseket tesznek fel a nehéz magyar nyelvtan kapcsán. Továbbá izgalmas volt hallani, hogy ki hogyan kötődik a magyarsághoz, és miért motiváltak a nyelvtanulásra. Egyik tanítványom például e kapcsán idézte fel a nagymamája által énekelt magyar altatót.
Az biztos, hogy én rengeteg ötletet és lelkesedést merítettem az itt töltött 4 napból. Elsősorban olyanokat tanítottam magyar nyelvre, akik töretlen lelkesedéssel, kifogyhatatlan érdeklődéssel szívták magukba a nyelvi és kulturális tudást. Továbbá, azoktól a magyar tanároktól leshettem el szakmai trükköket, akik évtizedek óta ápolják a magyar nyelvet Argentínában, valamint láttam a szervezőket, akik fáradhatatlanul fújták az indulókat és futva közlekedtek a tábor helyszínei között. Ennek a közösségnek lettem a részese én is.
A táborról készült kép galériát itt tekintheti meg.
