Utazásunk és az első hónap Aucklandben
Június elején pontosabban június 10-én Biró Mártonnal elindultunk a Qatar Airways légitársaság utasaiként a világ másik vége felé, Új-Zélandra. A Liszt Ferenc reptéren találkoztunk Neiner Andrással, a Christchurch-i KCSP ösztöndíjassal, akivel közösen tettük meg életünk leghosszabb repülőútját. A Budapest-Doha járat alatt az idő csak úgy repült, 5 óra leforgása alatt le is szálltunk Qatar fővárosában. A sivatagi éghajlat esti 33 °C-fokos szellője erősen arcon csapta mindhármunkat és hálát adtunk az égnek, hogy nem ebben a fullasztó melegben kell szolgálatot teljesítenünk. A viccet félretéve, két óra múlva már a Doha-Új-Zéland járaton ülve vártuk, hogy felszálljon a gép a 17 órás útjára. Az itteni kálváriánkat inkább kihagyom a cikkből.
A hosszú út után végre landoltunk helyi idő szerint hajnal 4 órakor Aucklandben, ahol Andrásra még pár órás repülő út várt a déli szigetre. Minket Marcival a reptéren kedves mentorom, Lipóth Petra fogadott, akivel, már otthon felvettük a kapcsolatot, így alig vártuk, hogy személyesen is találkozhassunk. Petra a mentorok mentoraként várt minket telefonos feltöltő kártyával, pár napi élelemmel és a kocsijával, amit kölcsönadott nekünk néhány hétre, megkönnyítve ezzel az óriási távolságok leküzdését.
Megérkezésünk napján Otahuhu városrészben, Auclandon belül a szálláshelyünkön kipihentük a hosszú út fáradalmait, legalábbis naivan azt hittük. Ám a jetlag erősen közbeszólt: itteni idő szerint éjfélkor kipattant a szemünk, mondván, hogy kialudtuk magunkat. Ezen a csodálatos messzi-messzi helyen 10 órával előbbre van az idő Magyarországhoz képest és ez azt jelenti, hogy az új-zélandiak valójában már a jövőben élnek... Így indultunk be a városba hajnal 1 órakor. Fantasztikus kép tárult elénk, bár elég hideg volt a téli este az otthoni meleg nyárhoz képest, minket azonban fűtött a kíváncsiság, hogy az itt élő magyarok, miért is szerettek bele ebbe a gyönyörű városba. Éjszaka a legszebb a város közepén felhőkbe nyúló, színekben pompázó Sky Tower, mely meghatározó eleme Auckland látképének.
Az éjszakai dimbes-dombos városi túránkat követően pár nap múlva megismerkedtünk az Aucklandi Magyar Klub Elnökségével. A fogadtatás szívélyes volt, nagyon jó érzéssel töltött el minket, hogy máris ennyi magyarságért tenni kívánó ember vesz minket körül. Marcival felvázoltuk a fél éves tervezetünket, majd az elnökség tagjai is összefoglalták, hogy számukra mik a legfontosabb feladataink. Az este nagyon jó hangulatban telt el, sikeresen megbeszéltük a 6 hónapos tervezetet.
A következő napokban Petra, Márton és én gőzerővel neki is álltunk megtervezni az első programokat. Legfontosabb és leghamarabb elindítható projektnek a felnőtt és a tinédzser néptánc együttes létszámának megnövelését és az együttesi próbák elindítását tartottuk. Következő héten megtartottuk a felnőtteknek az első próbát, melyen még csak hatan voltunk a gyors szervezés miatt. Azonban toborzásunk gyümölcseként a következő keddi órán már dupla létszámmal büszkélkedhettünk. Ennek híre segítség volt sok szülő és gyermek megnyeréséhez, hogy csatlakozzanak a fiatalok együtteséhez. A tinédzserek táncoktatását szombat délutánokra tervezzük, ahova integrálódhatnak a fejlődni kívánó, tudásukat elmélyíteni vágyó szülők is. Ezen kezdeményezés előkészítené, hogy a gyermekek és szüleik egy színpadon állva közösen táncolhassák el a megtanult koreográfiát az augusztus 20-a ünnepség keretein belül.
Természetesen a kicsiket sem felejtettük el, minden klubnapon gyermekfoglalkozásokat indítunk számukra.
A felkészítő héten nagy hatással volt ránk a Külföldi Cserkész Szövetség elnöke, Szórád Gábor, aki odaadó és átfogó előadást tartott a cserkészetről. Ezért Marcival meg is kerestük Gábort, azzal a szándékkal, hogy az új-zélandi gyermekek számára is kiterjesszük a cserkészetet. Nagy örömünkre Gábor humán és anyagi támogatással is segíti az első új-zélandi cserkésztábort. Már szervezzük az októberi Aucklandi Gyermek Táborunk programját, így magyar nyelv- és történelem oktatásával, illetve cserkészeti ismeretekkel bővül az eddigi néptánc és egyéb gyermekprogram-kínálat. Gábor - elmondása szerint - már rég várt erre a kapcsolatra, amely most létrejött Új-Zéland és a Külföldi Cserkész Szövetség között. Ezzel még több magyar gyermek vehet részt az egyik legnagyobb magyar táborban, Aucklandban.
