Helyszínül a St. Marien plébánia közösségi háza szolgált. Vitéz Stefan Simon nagy lelkesedéssel indította, vezette, tartotta kézben az eseményt, s az végül nagy sikerrel zárult, felejthetetlen emléket adva a sokfelől érkező német és magyar vendégeknek. A programokon kívül a dekoráció, az ételek, italok és a vendégszeretet is megalapozták a hamisítatlan magyar hangulatot.
Magyarországról Patai Benő prímás érkezett 6 tagú cigányzenekarával, hogy biztosítsák számunkra a talpalávalót. A zenekar a ’Milleneumi Zenekarok’ versenysorozaton elnyerte az összesített első helyezést. Repertoárjuk a könnyű klasszikusoktól (pl. operett, Magyar rapszódiák) egészen a tánc- és örökzöld zenéig minden zenei stílusra kiterjed, hallgatóik legnagyobb örömére.
A műsor a zenekar fantasztikus koncertjével kezdődött, nagyon köszönjük nekik ezt az élményt, és az egész este folyamán nyújtott színvonalas előadásukat is! Ezután Harisnyás Pippi lépett színre, a schwertei ’Mini Gaudik’-tól bájos produkciókat láthattunk: megmutatták, hogy Pippi valójában igazi magyar, és az amerikai cowboyok tulajdonképpen kivándorolt magyar csikósok.
Ezt követte változatos fellépésünk a hageni Vadrózsa Táncegyüttessel. Köszönettel tartozom mentoromnak, Münnich-Ákontz Ildikónak, hogy most is, mint mindig, áldozatos munkájával koordinálta felkészülésünket és részvételünket. A műsort az Erkel Ferenc zenéjére koreografált Palotással kezdtük, ami után Ildikó Kálmán Imre Csárdáskirálynő c. operettjéből énekelt – a közönség által is jól ismert és tapssal kísért – két részletet. Ebben az előadásban, táncosként magam is közreműködtem. Ezt mezőségi, dunántúli, szatmári táncok követték, aminek során egyik társammal ketten verbunkot is táncoltunk a zenekar muzsikájára. A közönség nagyon lelkes volt, mindegyik produkciónkat kitörő örömmel fogadták, és nagy tapssal hálálták meg. Igazán elégedettek lehetünk mindannyian a tartalmas műsor sikerével!
Az estéből hátralévő (sajnos) kevés idővel már szabadon gazdálkodhattak a jelenlévők. A zenekar fáradhatatlanul játszott, mi, táncosok pedig kifulladásig igyekeztünk megtáncoltatni kicsiket, nagyokat, fiatalokat és fiatalosakat, boldogokat és még boldogabbakat. Pihenésképpen a táncoslábú, de éhes vendégek a büféasztalról válogathattak, és a jó hangulatú, kellemes beszélgetések mellé még magyar bort is kortyolgathattak. Németek, magyarok és magyar érzésűek kitűnő időt töltöttek együtt, nyelvi és országhatárokra való tekintet nélkül, amit megtapasztalni fantasztikusan felemelő volt ebben a felgyorsult világban, ahol a valódi értékek és emberi kapcsolatok megfakulni látszanak.
Egy Magyarországról érkezett vendégem is részt vett velünk együtt az előkészületekben és a bálon, ő így értékelte az eseményeket:
„Hatalmas, felejthetetlen élmény volt számomra, hogy közelebbről is betekintést nyerhettem a mindennapi és a táncos életetekbe, és a ’színfalak mögé’ is. Nagyszerű érzés volt új embereket megismerni, kicsit belelátni a Magyarországtól távol élő magyarok hétköznapi küzdelmeibe és cseppet sem hétköznapi sikereibe. Az első pillanattól kezdve a hageni közösség természetes részének éreztem magam, akit őszinte barátsággal fogadnak, aki azért kiveheti a részét a feladatokból is, és aki kicsit magáénak érezheti azt a sikert, amiért keményen megdolgoztatok. Fantasztikus látni, hogy ennyire összetartó és tenni akaró közösségetek van, akik minden nehézség ellenére is helytállnak, kitartva a valódi (magyar) értékek mellett. Nehéz, de szép feladat a Tiéd, áldozatok árán is megéri tenni, mint ösztöndíjas, ezért a nemes célért. Köszönöm, hogy láthattam, mit jelent magyarnak lenni egy idegen országban, és hogy megmutattad azt az utat, amin (a Vadrózsával) közösen jártok! Minden elismerésem a munkádért, nagyon jól csinálod!”
Hálás vagyok az ilyen elismerő szavakért, ezek mindig megerősítenek abban, hogy jó úton járok, és büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen nagyszerű rendszer, a Kőrösi Csoma Program szerves részeként hozzájárulhatok a diaszpórában élő magyarok életének teljesebbé tételéhez, és ezzel szoros összefüggésben másoknak is új élményeket adhatok.
