FACEBOOK POSZTOK ÉS A VALÓSÁG
A svájci iskolarendszer minőségéről megoszlanak a vélemények. Az idegen nyelvek tanítását egyértelműen hatékonyabbnak látják válaszadóink az otthoninál, viszont más tantárgyak esetében már alacsonyabbnak ítélik meg a színvonalat. Úgy érzik, az iskolában jellemző sajátosság a lefelé nivellálás, hiányolják a megfelelő szintű képzést a reál tantárgyak területén, valamint az egészséges versenyszellem megteremtését. A gyerekek ezen kívül gyakran új ismeretanyagot kapnak házi feladatnak. A legszerencsésebb diákokat német-angol két tanítási nyelvű ún. Benimmschulé-be íratják szüleik („sich benehmen” jelentése németül „viselkedni”), amelyek a nálunk is ismert angolkisasszonyok iskolájához hasonlítanak. Itt a szülők inkább már a túlságosan magas követelmények miatt aggódnak. Az elit iskolák mellett a szakképzés is nagyon sikeres és népszerű Svájcban.
A gyerekek beilleszkedése a svájci iskolarendszerbe többségében könnyen ment. Sokat segítettek ebben a város több pontján szombatonként tartott magyar óvodai foglalkozások, továbbá az iskolák által biztosított programok és nyelvórák. A Zürich környékén lévő falvakban élőknek a kis létszámú, barátságos csoportok is előnyt jelentettek. Voltak azonban, akiknek a saját bőrükön kellett megtapasztalniuk, hogy az amúgy sem túlságosan nyitott svájciak az utóbbi évtizedben felerősödött bevándorlás miatt még zárkózottabbakká váltak. Ráadásul sok tekintetben másképp gondolkoznak, mint mi, magyarok. Hosszabb időbe telik, amíg az itteni észjárással megbarátkozik a gyermek és el tudja azt különíteni az otthon megszokottól. A gondolkodásbeli kettősség örökre megmarad.
Amikor az édesanyákat saját beilleszkedésükről kérdeztem a svájci társadalomba, első helyen szinte kivétel nélkül a nyelvet jelölték meg akadályként. Még annak is, aki korábban már tudott németül, nem kis erőfeszítést jelentett megtanulni a sajátos svájci németet, a schwiizerdütsch-öt, illetve annak is a zürichi változatát, a züridütsch-öt. Akadt, aki a svájci életre készülve otthon szorgalmasan német nyelvórákat vett és csak kiérkezve szembesült azzal, hogy a mindennapi életben züridütsch-ül folyik a társalgás. Ha még a német anyanyelvűeknek is indítanak helyben schwiizerdütsch nyelvtanfolyamot, mit szóljon egy magyar? Akik idővel elsajátították a nyelvet, azoknak is rengeteg energiát kellett fektetniük a beilleszkedésbe. Tudatosan keresni a kapcsolatokat a szomszédokkal, a többi kisgyermekes családdal, svájci gyülekezetbe is járni, belépni egy kórusba. Egy német hangzású vezetéknév ilyenkor nagyot lendíthet az ügyön. Sokat segít az integrálódásban a munkahely is, feltéve, hogy ott nem a külföldiek vannak többségben. A sok magyar családfőnek is munkát adó informatikai iparágban például ez a helyzet, s ekkor a közös munkanyelv már nem a schwiizerdütsch, hanem az angol. A beilleszkedésben a nyelv mellett a svájciak korábban már említett zárkózottsága jelenti a másik nehézséget. Többeknek volt az a tapasztalata, hogy a helybeliek egyszerűen nem igénylik a külföldiek társaságát vagy akár segítségét. Aki több helyen is élt hosszabb ideig külföldön, úgy érzi, más országokban sokkal sikeresebb volt a személyes kapcsolatépítés terén.
Ha valaki nem a szigorúan vett hiányszakmákban próbál munkát vállalni, hanem például a kulturális szférában szeretne elhelyezkedni, összeköttetések nélkül nagyon nehéz dolga van. Túlképzettségre vagy más mondvacsinált okokra hivatkozva rendre elutasítják jelentkezését, ami egy idő után kedvét szegi a további próbálkozástól. Így lehet, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott, kiérkezésekor még énekesi karriert dédelgető honfitársunk kezdetben takarítóként kereste kenyerét, később a művészi pálya helyett ételkihordóként dolgozott. Hányan vannak még így! Mint tudjuk, Svájcban a svájciak mindig előnyt élveznek. Minden nehézség ellenére a hazaköltözést a közeljövőben nem tervezik a megkérdezett családok, esetleg később, amikor a gyerekek már felnőttek. Addig jó esetben marad az évenkénti két-három hazalátogatás.
Az élet tehát Svájcban is bőven tartogat kihívásokat, az örömök mellett nehézségeket is. A vágyott anyagi biztonság elérése után a legtöbben rájönnek, hogy az nem jelent automatikusan boldogságot és elégedett életet. Aki mégis elszánja magát a kiköltözésre, jobb, ha előbb végiggondolja, valóban ez az út jelenti-e a megoldást otthoni problémáira, illetve mérlegre teszi, mit hagy hátra és mit vár az új élettől cserébe.
A cikk első része itt ovasható.
Fotók: Móréh Károly, magyarhaz.ch
