A diavetítés varázsa
Először Andersen igazi téli hónapokban aktuális klasszikusát, A hókirálynőt tekintettük meg. Kevésbé ismert tény, hogy a dán szerző meséinek első magyar nyelvre történő fordítása nagy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor hitvesének, Szendrey Júliának a nevéhez fűződik. Ezt követően egy magyar népmese következett, Az aranyszőrű bárány. Mivel a gyermekek korosztálya vegyes volt, ezért a vetítésen kívül igyekeztem külön-külön is lefoglalni őket. A nagyobbaknak a mesékhez kapcsolódó feladatlapokat készítettem, melyek kitöltésével egyben gyakorolhatták az anyanyelven való olvasást és írást. Úgy gondolom, hogy erre nagy szükség van. Mivel az angol nyelvi környezetben felnövő fiatal generáció a magyar nyelvet csak otthon, szóban használja, ezért az olvasás és íráskészség fejlesztendő terület. A történetekhez, a szövegek megértéséhez tartozó kérdéseken kívül személyesebb feladatok is voltak, mint például nekik mit jelent a barátság, vagy egy számukra kedves állat bemutatása. Ezeket meg is beszéltük, mielőtt papírra vetették gondolataikat. Amíg a nagyobbak dolgoztak, addig a kisebbek magyar nyelvű színes könyvekkel ismerkedhettek. Bartos Erika Bogyó és Babóca, valamint Berg Judit Maszat kötetei szerencsére többük számára nem volt ismeretlen. A délelőtt hátralevő részében kézműves tevékenységre nyílt lehetőség. Papír, olló és ragasztó segítségével a téli évszak egyik jellegzetes figuráját, a hóembert készítették el a szorgos kezecskék .
Ez a foglalkozás szintén jó hangulatban telt, a felnőtteket a diavetítés nosztalgikus hangulatba hozta, a gyerekek számára pedig a mai digitális világban az újdonság erejével hatott.
