Miután megérkeztünk Stratford gyönyörű kis erdejébe, felvertük a sátrakat majd őrsönként gyülekeztünk az alakuló téren. Elénekeltük a himnuszt, felhúztuk a zászlót és meghallgattuk a napi programot. Tanultunk két új játékot, majd elindultunk fát gyűjteni az esti tábortűzhöz, amit a Tűzmadár őrs rakott meg nagyon szépen. Este két lelkes szülő jóvoltából számomra az eddigi legjobb tábori vacsorában lehetett részünk. Miután visszhangzott az erdő a hangos ’egészségetekreee’, ’köszönjüüük’ kiáltásoktól, elmosogattunk cserkész módra (a többit majd anya megoldja másnap) és mindenki félrevonult az őrsével, hogy egy pár perces jelenettel készüljön a tábortűzhöz. A tűzhöz mindenki magával hozott egy botot, aminek a közepét lefaragta és ráírt egy olyan negatív tulajdonságot, amin változtatni szeretne, vagy amilyenné soha nem akar válni. Rengeteget énekeltünk és játszottunk, kicsit október 23-ról is megemlékeztünk és a cserkészet fontosságáról is beszéltünk. Mielőtt elénekeltük volna a Szellő zúg távolt, mindenki a tűzbe vetette a fát, amit hozott magával. A cserkészek nem csak arról híresek, hogy tűz -és esőállók, de fáradtságállók is, úgyhogy takarodó előtt még játszottunk zseblámpa fogócskát. Levontuk a zászlót, aztán figyelmesen elpakoltunk minden esetleg elől maradt elemózsiát, mert senki nem akart mosómedvével a hasán ébredni (még András sem).
Másnap újult erővel, reggeli tornától (és kávétól) felmelegedve ültünk asztalhoz, ahol már várt az öt csillagos bio reggeli - nagyon köszönjük még egyszer! Reggeli után sétáltunk egy kicsit az erdőben, hogy megtaláljuk a tökéletes helyet a számháborúhoz, és kezdetét vette az izgalmas csata… miután mindenki ráírta tollal a kezére a számát, nehogy elfelejtse. Utána csomókat és kötözést tanultunk az őrsvezetőktől, és mindenki készített egy keresztet. Az október 23-i megemlékezés részeként mindenkinek a kedvenc magyarországi emlékére kellett gondolnia és letenni valahol az erdőben a kis keresztet. Ekkor már nem volt sok idő addig, míg megérkeztek a kiscserkészek, úgyhogy nekiálltunk az elvarázsolt táborhely megépítésének őrsönként, és együttes erővel tábori emléket is készítettünk mindenkinek, amit a nyakkendőn lehet hordani. A hatcsillagos ebéd után összepakoltuk a sátrakat és vártuk a kiscserkészeket, akik energiabombaként robbantak be a természetbe, nem győztük tartani az iramot. Együtt játszott és kirándult az egész csapat. Mindenki, ha fáradtan is, de mosollyal az arcán tért haza. Alig várjuk a következőt!
