Szeptember 29-en napos, hűvös idő ígérkezett. A nap sugarai épp vezetéshez rossz szögben érték a földet s a szemünket, amikor elindultunk Peine-ba, az ottani magyar gyermekek egy csoportjához, egy játékos gyülekezeti napra. Régen tervezett program volt ez, úgyhogy örömmel s várakozással, no meg kíváncsisággal a szívünkben haladtunk úticélunk felé.
Érkezésünkkor Menkéné Pintér Magdolna már várt bennünket, s együtt elvégeztük az utolsó simításokat a helyszínen, mielőtt megérkeztek a gyermekek. Kisvártatva 7 olyan gyermek érkezett, akik alapvetően felvidéki, de magyar anyanyelvű roma identitással rendelkeznek. Nem gondoltam volna, hogy épp itt fogunk találkozni. Az első pár perc ismerkedéssel, s a nevek tanulgatásával telt, hiszen 13-an voltunk összesen (3 felnőtt, 10 gyermek), s nem mindenki ismert mindenkit. A gyerekek hamar feloldódtak, s az első másfél óra jó hangulatú játékkal telt.
Ezután a nap egyik fénypontja következett: meglátogattuk a peine-i csokoládégyárat. Itt megtudtuk, honnan is jön a csokoládé, miképpen készül, s a csokoládéfogyasztás nagy vonalakban felvázolt történetével is megismerkedhettünk. De azt hiszem, kedves professzorom szavai most különösen passzolnak ide: el kell menni, meg kell nézni!
A gyárból visszatérve ebéd következett, ami nagyon ízletes rakott káposzta volt, majd a gyülekezeti szempontból leglényegesebb óra is eljött: Istent dicsérő éneket tanultunk, valamint hallhattak a gyermekek Jézusról mint a Jó Pásztorról, aki életét adja a juhokért. A találkozó kézműveskedéssel, illetve játékkal folytatódott, s amely aztán egy áldáskéréssel zárult. Jó hangulatú, örömteli és áldott órákat tudhattunk magunk mögött, s imádkozunk, hogy a gyermekek szívében elültetett mag bő termést hozzon, a Jó Pásztor dicsőségére és tetszésére!
