Ilyenek voltunk…
Élményekben gazdag, felejthetetlen időszak áll mögöttünk. A KCSP Programban eltöltött kilenc hónap a találkozások és közös magyar gyökereink megéléséről szólt. Rácsodálkoztunk arra, hogy milyen megtartó ereje van a népzenének, a néphagyománynak, a nyelvnek, s hogy „mi egy vérből valók vagyunk.” Énekeltünk, nevettünk, sírtunk, vitatkoztunk, kibékültünk, mosolyogtunk és játszottunk, táncoltunk, bolondoztunk, borból-vízből nemcsak mértékkel töltöttünk. S hogy elérkezett a búcsúzás pillanata, tudjuk, hogy láthatatlan, finom szálak kapcsolnak bennünket össze, amelyek nem szakadnak el soha.
Izgatottan készültünk a június 15-i estre, hogy méltóképpen tudjuk megköszönni mentoraink, munkatársaink és barátaink számára mindazt a törődést, segítséget és támogatást, amelyben a Bécsben töltött hónapok alatt részünk volt, s hogy megosszuk az örömöt, amely találkozásainkból fakad.
Varga János, a Pázmáneum rektora is az örömről osztotta meg gondolatait egy vers segítségével az est kezdetén, amelyhez nem volt nehéz kapcsolódni: Pilinszky sorai a találkozásokban rejlő, örökkévaló pillanat átéléséről szóltak.
Az esten vetített képes élménybeszámoló keretében összegeztük munkánkat, és meséltünk egy-egy fotó kapcsán a feladatok személyes vonatkozásairól, a készületekről, lerántva a leplet a kulisszákról.
A bemutató közben zenével készültünk a hallgatóság számára: Ripka János és Ablonczy Bertalan kíséretével elhangzott Bach E-moll fuvolaszonátájának 1., 3. és 4. tétele, valamint Gabriel Fauré Álom után című darabja. A jó hangulatú prezentációt Balassi Bálint Áldj meg minket, Úr Isten kezdetű versének eléneklése zárta, amelyet Ripka János kísért csellón, s amellyel szerettünk volna minden jelenlévőt az Úr oltalmába ajánlani bécsi utunk végén. A meglepetések sora azonban nem ért véget, hiszen Pap Péter és felesége csodálatos gyimesi dallamokkal ajándékoztak meg bennünket.
A köszönetnyilvánítások után agapéval, tánccal és énekléssel folytatódott az este a Pázmáneum ebédlőjében, amely ilyen formában nem jöhetett volna létre anélkül a sok szerető és kedves, gondoskodó hozzájárulás nélkül, amelyet a Pázmáneumba járó hívektől kaptunk.
Köszönjük a támogatást és a közös munkát Wurst Erzsébetnek, Deák Ernőnek és Sonjának, Hollós Józsefnek, Sass Juditnak, Tánczos Zoltánnak és a Központi Szövetség vezetőségi tagjainak, a Bécsi Magyar Iskola pedagógusainak, Varga János rektornak, Takács Jánosnak, Kántás Jánosnak, Schenk Angyalkának, Parrainer Mártának, Antalóczy Izabellának, Tőkés Enikőnek, valamint minden barátunknak, a Pázmáneum hívő közösségének, akikkel megismerkedhettünk, és akiket szívünkbe zártunk!
Cseh Csaba és Várkonyi Borbála
