A hősi emlékekből merítünk erőt a jelen harcaihoz
1956 sorsdöntő év volt Magyarország számára, de a Közép Kelet-Európai államok is valami történelmi fordulópontra vártak. Ez akkor elmaradt. Az 1956-os forradalom után várható megtorlások elől sokan kényszerültek emigrálni az országból nehézségek, fájdalmak közepette. Az országot elhagyók csak remélni mertek egy új életet, egy új haza megtalálását. Sokszor adódott alkalom arra, hogy a diaszpóra magyarság közösségeiben találkozhattunk ezen idők hőseivel, akik magyarként gondolkodnak, alkotnak, éljenek bár a világ bármely pontján is. A Felső-Ausztriában otthonra talált magyarok 1968-ban megalapították magyar egyesületüket, hogy magyar rendezvényeik, közösségi és kulturális programjaik által megéljék magyar identitásukat. Az akkor elkezdett fáradságos munka most ötven évre tekint vissza.
A Kultúregyesület a linzi Redouten teremben ünnepelte fennállásának 50. születésnapját. A gálaműsoron több mint kétszáz résztvevő vett részt. A vendégek sorai közt a magyarokkal osztrák meghívottak is együtt ünnepeltek. A gálaműsort a Kultúregyesület jelenlegi elnöke, Tőkés Enikő moderálta. Az ünnepi beszédeket az egyesület törzstagjai tartották, akiknek itteni tevékenysége több évtizedes múltra tekint vissza.
Simonffy Erika tiszteletbeli elnök asszony több mint húsz évetnát vezette a Kultúregyesületet. Széles körű tevékenysége mellett sem feledkezett meg az egyesület tagjait bátorítani, támogatni, jeles alkalmakor őket felköszönteni. A közösség kiemelkedő tagjai közt találjuk Vitéz Balog Ádámot, Máthé Attilát, Törköly Józsefet és feleségét Annuskát. Közösségépítő munkájuk máig hatással van az egyesület működésére.
Vitéz Balog Ádám főhadnagy, ny. gimnáziumi tanár 97 évesen az egyesület legidősebb tagja. Az ünnepség során visszaemlékezéseit osztotta meg az ünneplőkkel. Amikor 1956-ban sikerült átszöknie a magyar határon, letérdelt és megcsókolta az osztrák zászlót, majd futott tovább, immáron egy szabad földön. Ez a jelenet elkísérte őt egész élete során. Háláját fejezte ki Istennek és Ausztriának, hogy szabad emberként új életet kezdhetett. Ahogyan korábban írta: „Szeretnék méltó, hasznos és boldog polgára lenni annak az Ausztriának, mely politikailag bár semleges, morális és ideológiai alapelveiben azonban a keresztény Nyugathoz tartozik.” Sikerült vágyát teljesítenie. Több magyarországi és osztrák állami kitüntetésben részesült. Az egyesület megbecsült tagja, aki kulturális és történelmi előadásaival igyekezett szellemi, lelki kapaszkodót jelenti a diaszpórában élő magyaroknak. Igazi példaképnek számít nemcsak a magyarok, hanem az osztrákok körében egyaránt. Tanári pályafutását is elismerően emlegetik mind a mai napig. Tanulói sport- és orosz versenyeken arattak felejthetetlen győzelmeket.
Thomas Stelzer osztrák tartományfőnök rövid ünnepi beszédében gratulált a Kultúregyesületnek az áldozatos, fáradságos munkájáért. Ahogyan ő is említette, az 1956-os események sorsdöntőek voltak a magyar emberek életében. Sokan itt Felső-Ausztriában találtak második otthonra, mások más nyugati országokban. Ez már egy kicsi sarokköve volt a közös európai háznak. A magyarok az egyházi és kulturális élet ápolása mellett harmonikusan együtt élnek a felsőausztriai lakossággal. Visszaemlékezésében még mindig eleven, amit tíz évvel ezelőtt egy linzi emléktábla leleplezése során olvasott: „Emlékezésül és köszönetképpen a felsőausztriai polgároknak a meleg fogadtatásért.” – egy 56-os menekült. Megköszönte Tőkés Enikő elnök asszonynak a meghívást, aki oly sokszor emlékezteti beszélgetéseik során, hogy hova vezet az elnyomás és a diktatúra. Befejezésül boldog évfordulót kívánt a Kultúregyesületnek!
Magyarország Bécsi Nagykövetségéről Orbán Krisztina tartott ünnepi beszédet az ünneplőknek, melyben elismerő szavakkal megköszönte és egyben kifejezte háláját az egyesületnek a magyar helytállásért, a gyümölcsöző munka érdekében meghozott áldozatvállalásért.
Medve Alexandra a welsi Hétvégi Magyar Iskola tanára beszédében szülőföldjének nagy alakját, Márai Sándor felvidéki írót idézte: „Magyarnak lenni nem állapot, hanem magyarnak lenni magatartás!” A hétvégi iskola az egyesület fenntartásában működik. Mit is jelent a diaszpóra magyar diákjainak és tanárainak a hétvégi iskola? Alexandra, aki 2013 óta él Felső-Ausztriában így fogalmazta meg annak jelentőségét:
„Ebben az ismeretlen, számomra akkor még idegen világban lelket melengető, jóleső érzés volt szombatonként találkozni magyar kollégáimmal, Sebestyén Margittal, Magdival és a kis magyar csoporttal, a magyar gyermekekkel és szüleikkel. Margit által megismertem a Kultúregyesületet, akik már ötven éve rendületlenül végzik munkájukat. Egyházi vezetőként Ernő atya személyében egy példaadó, nagyszerű embert ismerhettem meg, aki magyar közösségünk jó pásztoraként helyet biztosít számunkra nemcsak az oktatáshoz, de egyéb rendezvényeinkhez is. Hálás voltam a sorsnak, hogy idevezérelt. Lelkesedésem egyre nőtt, tele voltam tervekkel, célokkal, már nem is volt olyan rossz itt kint, mert volt mibe kapaszkodnom, az itteni magyar közösségbe. Ez a belülről fakadó érzés, hogy magyar vagyok, hihetetlen nagy erővel bír itt kint. Tudatosult bennem, hogy Istennek terve van velem. Itteni létemet küldetésként fogom fel, hogy igen, én is tehetek valami hasznos, fontos dolgot a magyarságért.”
Mint tanúi ennek az ünnepségnek a Kultúregyesület közösségének emberi értékekből álló gazdagságát ismerhettük meg. Kiemelkedő tagjai valamennyien hozzájárultak alakulásának történetéhez, fennmaradásához, működéséhez. A kultúregyesület tevékenységének jellege kulturális, célja pedig a linzi és felsőausztriai magyarok összetartása és az ifjúság részére a hétvégi magyar óvoda és iskola fenntartásának biztosítása. Az egyesület a magyar nyelv, kultúra és hagyományok ápolásával, irodalmi és történelmi előadásokkal, valamint szórakoztató rendezvények és táncmulatságok (farsangi bál, szüreti mulatság) szervezésére helyezi a súlypontot. Rendszeresen megemlékeznek nemzeti ünnepeinkről, a magyar nemzet kiemelkedő személyiségeiről (írók, költök, tudósok, művészek, kiváló egyéniségek), színházesteket és könyvbemutatókat is tartanak. A hagyományőrzést a „Márton Árpád” tánccsoport ápolja, akik az ünnepség alkalmával is felöltötték népviseleti ruhájukat és táncukkal elkápráztatták az ünneplő közönséget. További egyesületek, amelyek a Kultúregyesület életét gazdagítják a Ne-felejts és a Kis Ne-Felejts Néptáncegyüttesek, akik felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt rendeznek néptáncoktatást.
A délutáni ünnepség során a közreműködők közt találhattunk nagyon sok olyan fiatalt, akik a jövő utánpótlásaiként büszkeségei a Kultúregyesületnek. Adorjáni Csilla zongorán Liszt Ferenc és Fréderic Chopin műveivel kápráztatta el a közönséget. Major Kinga és Major Károly közös produkcióban magyar népdalokat adtak elő. Károly citerán kísérte húgát, aki énekével emelte az ünnepség hangulatát. László Izabella és Anderlik Vanessa énekesduó az integráció jegyében az osztrák közönségnek népszerű osztrák és angol nyelvű dalokat énekeltek gitárkíséretre. Gotthard Benjamin harmonikás, aki versenyeken többszörösen is első helyezést ért már el, megcsillogtathatta tudását az ünneplők előtt.
A hétvégi magyar iskola diákjai Bacsó Alexandra – Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged, míg Szarvas Vivien – Nagy Ferenc: Édesanyám című versét szavalták el.
Záróakkordként és útravalóként igazán érdemes kiemelni Tőkés Enikő elnök beszédéből a következő részeket:
„Ha azt mondom, hogy kultúra, először az irodalomra gondolok s a magyar hagyományban több száz éve kitüntetett jelentősége van az irodalomnak s abban, hogy ez így van, kulcsszerepe van Petőfinek. A nemzeti összetartozást, a független, szabad magyar hon és szülőföld eszményét ő fogalmazta meg a leghatározottabban és legvilágosabban. S hogy miért említem Petőfit? Mert ő az, akiről a Kultúregyesület tagjai, diákjai által minden évben megemlékezünk a március 15-ei nemzeti ünnepünkön. A hősi emlékekből merítünk erőt a jelen harcaihoz s ilyenkor érezzük leginkább, hogy a nemzet a legigazibb közösség. Lelkesíteni, bátorítani, tettekre sarkallni saját magunkat, hogy megmaradjon a magyar kultúránk itt a diaszpórában. Többször elmondtam, hogy beilleszkedés (integráció) – igen, asszimiláció – nem!!!”
Üzenet mindenkinek: tartsuk meg a végeken az anyanyelvünket, a kultúránkat, a hitünket, a hagyományainkat. Nagyon fontos feladat a kulturális örökségünk ápolása. A hagyományőrző programokkal is lelkileg megajándékozzuk saját magunkat, közösségünket. Rendezvényeink mindig egy balzsam a lelkünkre, szívünkre. Jusson többször eszünkbe, amit a legnagyobb magyar Széchenyi mondott: „Nyelvében él a nemzet”.
Van egy csodálatos gondolat, amelyet Varga Gabriellának köszönhetünk, hiszen ő mondta rólunk, s amely így hangzik: „A hópehely talán a legtörékenyebb teremtménye Istennek, de nézd csak meg, mire képesek, ha összekapaszkodnak.” (Gyökössy Endre)
„Ki a magyar az idegenben? Kit lehet igazi magyarnak tekinteni? Ki vállalja a diaszpórát? Mit csinálunk a gyerekeinkkel? Tegyük fel magunkban ezeket a kérdéseket és próbáljunk válaszokat keresni lehetőségeink szerint… A diaszpórában élő második, harmadik generációban sokat gyengült a nemzeti kötődés érzése, ezért nagyon fontos a családi háttér, az anyanyelven való kommunikáció, és mindezek következtében új célok, új feladatok megfogalmazása által visszatalálni a gyökerekhez.
Ne veszítsük el optimizmusunkat, hiszen van esély a fennmaradásra! Itt Felső-Ausztriában minden magyar szervezet – egyház, kultúregyesület, hétvégi iskola, néptánccsoport, cserkészet, magyar rádió – lehetőséget nyújt magyar kultúránk ápolására és kincseink megőrzésére. Éljünk magyarul, csatlakozzunk a közösségi élet megtartó erejéhez”- hangsúlyozta ünnepi beszédében Tőkés Enikő elnök asszony.
A rendezvényt Szabó Ernő katolikus plébános és Nagy Károly református lelkész áldotta meg!
Sok boldog évfordulót, egyben újabb közösségi élményekben és rendezvényekben gazdag ötven évet kívánunk a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületének!
Fotó: Tőkés Enikő
