A karácsonyvárás időszaka egyben a disznóvágások ideje is. A falusi népszokások közül a disznóvágás az egyik legnépszerűbb, tradícióját leginkább megőrző magyar hagyomány, mely mai napig is a legtöbb embert megmozgató közösségi élmény. Ezt a régi magyar kultúrjavakhoz tartozó hagyományt, megpróbálta az uniós szabályozás megnyirbálni, de mindenki tudja, hogy a magyarlakta területeken ma is ugyanúgy történik minden, mint évtizedekkel ezelőtt.
A honfoglaló magyarok már ismerték a disznót, sőt, a szalontai disznó nevű hússertésfajta valószínűleg a honfoglalókkal érkezett a Kárpát-medencébe, ahol addig csak az úgynevezett bakonyi disznó élt. A széleskörű sertéstartás valószínűleg a letelepedés után kezdődött. A disznóhús fogyasztása azonban csak a török hódoltság idején vált nagyon széleskörűvé hazánkban. Ugyanis a törökök csak az iszlám szabályai szerint tisztátalannak számító disznókondákat nem hajtották el, minden más ehető állatot elfogyasztottak. A törökök később elmentek, a disznóhús fogyasztása maradt.
Régen a nagycsalád úgy ölt disznót, hogy hol itt, hol ott kerüljön sor erre a tevékenységre. Egyrészt így segíteni tudtak egymásnak a munkában, másrészt meg így mindig volt kóstoló a háznál. A néphiedelem szerint tilos disznót ölni újholdkor, mert akkor férges lesz a hús. Kedd, péntek, vasárnap ugyancsak alkalmatlan a disznóölésre, mert megromlana a hús.
A disznóölést hajnalban kezdték – kezdik ma is. A segítőket először is pálinkával kínálták. A legügyesebb, leggyakorlottabb férfi szúrta le a disznót és aztán ő is bontotta fel. Amelyik családban nem volt ilyen ügyes ember, ott böllért, hentest hívtak ezekre a munkákra. Négy emberre volt szükség a sertés lefogásához, őket fogónak nevezték s mellettük kellett állnia a vérfogó asszonynak is. Miután leszúrták a disznót, megperzselték, a szőrét lekaparták.
A disznó bontása csak ezután következett ahol voltak külön férfimunkák (leölés, bontás, kolbász, hurka, disznósajt készítése) mivel azok nagy erőt igényelnek és külön asszonyi teendők (béltisztítás, főzött töltelék és friss ételek elkészítése). Az eladó lány feladata volt a hájas pogácsa elkészítése, ha a pogácsa jól megemelkedett, azt jelentette, hogy hamarosan férjhez megy a lány.
A hagyományos, gazdag disznótori vacsora húslevessel kezdődött, töltött káposztával, sült hurkával, kolbásszal, pecsenyével folytatódott, rétessel, fánkkal fejeződött be. Senki sem maradt éhesen! A vacsora ideje alatt jártak a kántálók, akik pajzán versekkel gondoskodtak a vígságról. Ha nem fogadták a kántálókat, akkor bekiabálták:
„Négy lába van a disznónak
Ötödik a farka
Farka alatt van a duda
Fújja meg a gazda.”
Stuttgartban a 16 órától népi játékokkal és hagyományőrző tácházzal kezdődő rendezvényen hasonló mókás játékokkal ismerkedhettek meg a gyerekek Vass Mária Magdolna vezetésével.
A 17 órára érkezőket vendégváró pálinka és toros káposzta fogadta, utána következhetett mindenféle egyéb frissen sült finomság és a várva várt hurka, kolbász. Az ízletes falatok mellé finom és különleges magyar borokat kóstolhattak meg a jelenlévők az Erdélyi Világszövetség jóvoltából. A jó hangulatot fokozta a Csíkszeredából érkező ROLE (folk-rock) együttes nagyszerű koncertje, akik magukat „csíkszeredai LGT”- nek is nevezik. Az előadókat elkísérte még Bálint László, az Erdélyi Magyarok elnöke, valamint Bálint József a nagyszerű székelyföldi fotós.
A műsor után következett a hajnalig tartó táncház, ahol a talpalávalót a „Nyugati Szél” zenekar biztosította.
A stuttgarti disznóvágás nem csak kuriózumnak számít a helyi magyarság körében, de egy kiemelkedő esemény, mely újabb alkalmat teremt a hagyomány ápolására, különböző generációk közös ünneplésére. Egy „HELY” mely újabb találkozásoknak, hangulatos beszélgetéseknek, ismerkedéseknek, barátkozásoknak teremt alkalmat, ad otthont és mely igazi kincs a diaszpórában élős magyarság számára.
