„Jézus, József, Mária, hogyha méltóztattok Jöjjetek be ím lészen szívemben szállástok.”
A szentmisét bemutatta és az adventi koszorúkat Varga János, a Collegium Pázmáneum rektora áldotta meg. A szentmisén részt vettek a budapesti Központi Papnevelő Intézet papnövendékei is, akik ezen a napon tettek látogatást a Pázmáneumba, valamint a fővárosba, Bécsbe.
A szentmise után sor került a Pázmáneum dísztermében a Kaláka-Club által meghívott kakasdi bukovinai székelyek adventi műsorára. A műsort Sebestyén Brigitta, a Sebestyén Ádám Székely Társulat elnöke nyitotta meg rövid előadásával, amelyben a magyarországi bukovinai székelyek életéről és karácsonyi népszokásairól beszélt. Többek között említette, hogy a Madéfalvi veszedelem idején 1764-ben a székelyek egy csoportja a moldovai és bukovinai országrészbe kényszerült menekülni. A történelem során ott is utolérte a sors kegyetlensége és tovább kellett menekülniük. Innen került egy részük 1941-ben a Vajdaságba, ahonnan Tito szerb partizánjai elől ismét menekülniük kellett. 1945 után a Vajdaságból Magyarországra kerültek a kitelepített svábok helyére Tolna és Baranya megyékbe. A bukovinai székelyek a sok küzdelmes harc közepette sem adták fel identitásukat, magyar anyanyelvüket és népi hagyományaikat. Ezek a hagyományok ma is élők közösségeikben és büszkék arra, hogy tovább adhatják gyermekeiknek, unokáiknak, a fiataloknak.
Erre hivatott munkájával és küldetésével a kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat is, amely több lelkes csoportot is magába foglal. Ilyenek a Csillagösvény Székely Népdalkör és tánccsoportjaik. Mivel ma is élnek Kakasdon az egykor Bukovinából, Andrásfalváról Magyarországra telepített székelyek, ők küldetésüknek érzik, hogy műsoraik és fellépéseik által tisztelegjenek őseik előtt. Önazonosságuk megőrzése és élő hagyományaik megélése, ápolása ösztönzi őket arra, hogy különböző hagyományőrző műsorokkal járják be a Kárpát-medencét. A Pázmáneumban adventi műsoruk első felvonásában a „Leányok megéneklése” című hagyományt megelevenítő előadásukat láthattuk. Egy karácsonyi ünnepkörhöz tartozó bukovinai székely szokást elevenítettek meg. Ugyanis karácsony első napján a hagyomány szerint a legények csoportokba verődtek és az általuk kedvelt és a jó hírében álló leányokat felkeresték és megénekelték, akik ezáltal lettek nagy leányokká avatva. Mindazok, akik a rossz hírében álltak, azokat a leányokat nem énekelték meg. Ez egy nagy kiváltáságnak számított, mivel a megénekelt leányok vehettek csak részt a farsangi mulatságon és ugyancsak ők kaptak májusfát is.
Ezt követően élménybeszámoló formájában megtudhattuk, hogy a nyár folyamán a társulat tagjai a Csíkfalván élő székely testvéreiknél voltak táborozni, ahol alkalom adódott, hogy megtanuljanak néhány helyi, sajátos néptáncot is. Ennek megfelelően a nyarádmenti táncokból kaphattunk ízelítőt. A Csillagösvény Székely Népdalkör tagjai adventi népdalokat énekeltek, melyben kifejeződött mély vallási lelkületük mellett az is, hogy milyen lelkesen készültek élőadásukra. Soha nem hallott dalokat hallhatott a közönség. Ezután újabb szóló táncban volt részünk, hiszen Sebestyén Zalán szatmári verbunk táncával kedveskedett. Befejezésül a társulat kedvenc mezőségi táncaival búcsúzott a diaszpórában élő magyarságtól.
Köszönet Sebestyén Brigittának a társulat elnöknek, hogy eljöttek hozzánk műsorukkal és ráhangolódhattunk népi hagyományaink, szokásaink által advent üzenetére, hogy szükségünk van a szolidaritásra, a békére, az emberi élet méltóságát kifejezésre jutató műsorokra, eseményekre. Köszönet a társulat művészeti vezetőjének Varga Jánosnak, a népdalkör vezetőjének Falkainé Jakab Évának, valamint a zenei kísérőknek Szemző Angélának és zenekarának, hogy munkájuk által lélekemelő és örömteli műsorban lehetett részünk.
Fotó: Kalló Zoltán
