Csipetkék
E jókedvű gyermekzsivajtól hangos szeglete a világnak egy igazi nemzetközi szigetecske, valójában a Skót Egyházhoz tartozik. A St. Andrew’s Church barátságos és nyitott szellemű helyi felelőse a magyar iskola rendelkezésére bocsátja a templomhoz tartozó közösségi termet a maga tágas és világos terével, kiválóan felszerelt konyhájával, fogócskára is alkalmas udvarával, és nem utolsósorban a magától Eiffeltől (!) örökölt gyönyörű csigalépcsőjével.
A hétvégi magyar iskola különleges a maga nemében, talán a régi idők falusi iskoláihoz lehetne leginkább hasonlítani, ahol számos korosztály tanult együtt egyetlen osztályteremben. Itt is hasonló sokszínűség övezi a foglalkozásokat, az ölben ülőktől egészen a komoly, kilenc-tíz éves fiatalemberekig és kishölgyekig vannak jelen. Idén ősztől egy új osztállyal gazdagodott a suli, immár egy kezdő és egy haladó is csoport is működik, hangosan, lelkesen, olykor vidám bábeli zűrzavarban. Az előbbibe jelenleg 6-8 magyarul még alig-alig beszélő lurkó jár és bónuszként egy vállalkozó szellemű portugál apuka. A gyerekek nagyon élvezik a magyar nyelv és kultúra játékos felfedezését, nem kevés fejtörést okozva nekem, az oktatónak, mert a titok abban áll, hogy le kell kötni az energiával teli kis csapatot! Izgalmas, változatos óramenettel, a meglepetés erejével és az óráról órára való megújulással nem is lehetetlen feladat a magyar, mint idegen nyelv oktatása a 4–9 éves osztálynak (plusz a 41 éves apuka). Nagy sikere volt annak a foglalkozásnak, amikor felrajzoltuk Magyarország körvonalát, majd bekötött szemmel körbejártuk, egymást vezetgetve magyar irányjelző szavak segítségével. A színek magyar neveit is egytől egyig ügyesen megtanulták, elég volt ehhez egy kis színtanuló társasjátékot kitalálni és elkészíteni. A következő óránkon a ’falsos amigos’, azaz hamis barátok – magyarul és portugálul is jelentéssel bíró szavak – lesznek a főszereplők. Izgalmas lesz felfedezni, hogy olykor ugyanaz a szó mennyire mást jelent az egyik és a másik nyelven! Íme egy kis ízelítő: az alma szó jelentése portugálul lélek, míg magyarul mindenki a zamatos gyümölcsre gondol.
De ne feledkezzünk el a haladó csoportról sem, ezeken a foglalkozásokon alkalmanként általában 10-15 gyermek vesz részt, a heti rotációt is beleszámítva azonban 30 főre tehető a csoport létszáma. Igyekszem olyan meglepetéseket csempészni a foglalkozásokba, olykor vendégek, máskor új játékfeladatok formájában, amik hétről hétre fenntartják a gyerekek kíváncsiságát. Vajon mi lesz következő órán? Az egyik fő célom, hogy így várják a magyar iskolát! Noha nem jellemző, hogy a teljes csoport jelen lenne egy-egy foglalkozáson, vannak olyan kihagyhatatlan alkalmak, amik mindenkit megmozgatnak. Ilyen volt az idei október 28-i foglalkozás is, amikor is egy magyar mudi kutya, Kylo volt a foglalkozás főszereplője! Kylo gazdája, egy Lisszabon környékén élő fiatal magyar kutyakiképző hölgy megmutatta a gyerekeknek, hogyan kell a kutyához közeledni, hogy lehet őt ravaszabbnál ravaszabb trükkök végrehajtására rábírni – amit a gyerekek természetesen ki is próbáltak –, és mesélt nekik a juhászkutyák mesterségéről, a hajdani alföldi mudi életről. A foglalkozás sikere óta azon gondolkodunk, hogy Kylot tiszteletbeli tanársegéddé kellene avatnunk. Soha nagyobb rend, fegyelem és figyelem nem övezete a szombat délelőttöt!
Egy másik kedvenc óra – ha nem is mérhető kutyaléptékben,mosolyban azért mégis –, az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékét elevenítette fel. Egy igaz történetet keltettünk életre bábokkal és mesékkel, amelyben egy nagypapa mesélte el a viharos októberi napokról saját emlékeit. A forradalom hevében az ország egyik feléből el kellett jutnia a másikba, ahol menyasszonya és a már jóval előtte kitűzött esküvője várta. Mivel vonat és busz nem járt, elvállalta egy almaszállítmány eljuttatását a célvárosba (közel a menyasszonyához), egy kisteherautóval. A bátorságát siker és menyegző koronázta, még ha menet közben össze is találkozott az orosz tankokkal. A mese után beszélgettünk a szabadságról, és a fiúk azóta is almaszállító kamiont rajzolgatnak! A foglalkozást a ’Ha én rózsa volnék’ népdal zárta, amit egy fantasztikus hangú népdalénekesnő tanított meg a gyerekeknek. Nem is akárhogy, a versszak legfontosabb szavait lerajzoltak, és az így létrejött kis térképükről ezután már csodálatosan énekelték a dalt Diánával, az énekesnővel, és szüleikkel.
