Idegen földön ha járok
Így aztán a honalapítás ünnepén az ausztráliai Melbourne-ből köszönteni Szent Istvánt és az óhazát nem csupán különleges, hanem olyan mágnes, amely sziklaszilárdan tartja össze és vonzza együvé a magyarokat. A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként ebben az összekovácsolódott, sok próbát kiállt közösségben ünnepelni augusztus 20-án életem meghatározó élménye .
Az Ausztráliában eddig eltöltött két hónap alatt egyértelművé vált, hogy akármilyen messzire is származik el a magyar, egészen biztosan megőrzi határozottságát, megingathatatlan hitét és hűségét a hazájához. Mi más bizonyítaná ezt jobban, mint hogy a honalapítás ünnepét nem csak az idősebb generáció tartja számon és ünnepli, hanem a már idegen honban született, de szívükben és lelkületükben talpig magyar fiatalok is.
Az idén csakúgy, mint már a korábbi években is, mi, ösztöndíjasok kaptuk a feladatot, hogy megszervezzük és lebonyolítsuk Szent István ünnepét. A feladatot szívesen fogadtuk és lelkesen szerveztük a műsort megérkezésünktől. Nagy örömünkre a helyi fiatalok és az idősebbek is, nem törődve a generációs különbségekkel csatlakoztak hozzánk, így a forgatókönyv hamar összeállt. A szereposztás után kezdetét vették a próbák, melynek eredményét 2017.08. 20-án tekinthették meg a Magyar Központban.
Az énekes-zenés produkciók a múlt és jelen kapcsolatát jelképező hidat alkották. A moldvai népdal, mely a program nyitószámaként hangzott el, István királyunkat dicsőítve, jelképes alappillérül szolgált műsorunkhoz. Továbbiakban a budapesti Farkas Gábor énekét Balázs Sámuel és Balázs Bence gitár és dobkísérete tette felejthetetlenné. Jómagam, mint táncos álltam velük a színpadra, s alkottunk saját és – reményeim szerint – a nézők számára is maradandó élményt.
Szavalóink, Bartha Balázs és Juhász Géza mindketten saját személyiségükhöz és az ünnepséghez is egyaránt illő verssel álltak a nézők elé. Megható volt hallani és látni az átélést mind rajtuk, mind pedig a közönség köreiben. Ahogy a szavak strófákká álltak össze, úgy olvadt egybe a nézőközönség és a megidézett hangulat.
Külön örömünkre szolgált, hogy a helyi néptánccsoportokból egytől egyig volt résztvevő, így a közösen bemutatott lánytánc, a karikázó olyan koronája volt az estnek, mely méltó a magyarsághoz.
Hiába a távolság, a más kultúrában eltöltött idő, azok vagyunk, akik. Tetőtől talpig piros-fehér-zöldek.
