Gyermekkorom óta tapasztalom, milyen idegen országba elszármazott magyarnak lenni, mivel a családomból többen is külföldön telepedtek le. Éppen ezért korán megtapasztaltam, hogy az összetartozásért hathatósan cselekedni kell.

A magyar kultúra és művészetek iránti szeretet mindennapjaimat képezték és képzik a mai napig. Óvodás koromtól a tánc a legmeghatározóbb kifejezőeszközöm.

Később ugyanezt a szenvedélyt találtam meg az írásban, ezért is választottam a kommunikációt egyetemi tanulmányaim fő irányvonalának. Kommunikátorként kötelességemnek tekintem, hogy a közösséget összefogjam és aktivizáljam.

Szívügyemnek érzem, hogy hazai kultúránk a legteljesebben tovább éljen a külhoni magyarság között is. Büszke vagyok rá, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa lehetek. Az egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy értéket közvetítsek. Éppen ez okból a majdnem húsz évet felölelő színpadi munkásságomat és tanulmányaimat is ennek az ügynek szentelem, fáradtságot nem ismerve, alázattal, boldogan. 

Hiszem, hogy az összetartozás érdekében tanúsított elhivatottságom és lelkesedésem segítségemre lesz abban, hogy magabiztosan teljesítsem a kihívásokat Melbourne-ben, a Viktoriai Magyar Tanács munkáját segítve.