Addig, míg a rakomány nem indult útjára a tavalyi ösztöndíjas tevékenységem helyszínére, talán magam sem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. Akkor tudatosult mindannyiunkban, amikor a kamion elindult 23-án, és a rakomány útját folyamatosan kísérhettük az interneten.
Lőcsei Sámuel, bukovinai székely származású, hertelendyfalvi születésű, elektronikai-telekommunikációs mérnök itt él Jönköpingben. Feleségével, Lőcsei Gyöngyi kiváló zongoristával, aki itt lát el kántori feladatokat, már dolgoztam együtt műsorokban, így jó barátságba kerültem velük. Lőcsei Sámuel 1991 karácsonya előtt indult el Délvidékről Svédországba, ahol tartalékos tisztje, századosa volt a jugoszláviai hadseregnek. „Senki nem számított a háborúra, 3 hónapot voltam Vukováron a harctéren, de utána eljöttem onnan egy régi gyerekkori barátomhoz Svédországba családostul.” Már gyerekkorában rajongott a fizikáért, fizika szakon végzett a gimnáziumban is, azt követően katonaság, tűzoltóság, az egyetemen fizika-elektronika szak, amit a családalapítás és a háború kitörése után nem tudott befejezni. Felnőttként volt igény benne, hogy egyetemen tanuljon Svédországban, ahol elektronika-telekommunikációs szakon végzett mérnökként a jönköpingi egyetemen.
-- Hogy jutott tudomásodra ez a fizikai eszközkészlet?
-- „Egyértelmű volt számomra, hogy természettudományi szakon szeretnék végezni, de mivel nem huszonéves voltam, valahogy mindig a tanárokkal társalogtam, házmesterekkel és nem a diákokkal. Ekkor tudtam meg, hogy kiürítettek egy fizikai laboratóriumot, 50 doboz állt sorban. Felajánlották, hogy elvihetem, csinálhatok vele, amit akarok, mert egyébként kidobják. Ekkor béreltem egy utánfutót és hazavittem, ennek több mint 5 éve. Számomra fontos volt, hogy hová kerül, jó kézbe kerüljön, és mi lesz a sorsa. Segesvárra került, ez nekem is nagy boldogság.”
Szakács László, fizika szakos tanár barátom svédországi látogatása során, a Samuékkal való találkozás és egy esti beszélgetés alkalmával derült ki, hogy 800 kg fizikai laboratóriumi eszköz (a középiskolában tanított fizika majdnem minden területét érintve) áll rendelkezésre. Ez érinti az elektromosság, optika, hőtan fejezeteket. Lőcsei Sámuel ezt megmentette, várta gazdáját, így került most Segesvárra, ahol a magyar iskola is alakulóban van. Az összes eszköz rendkívül jó állapotban van, katalogizálva, rendszerezve van. Egyelőre a rakomány a keresdi Bethlen Kastélyhoz ment, ahol Szőts Béla várkapitány, Szakács László, a segesvári Mircea Eliade fizika szakos tanára és diákjai várták a rakományt, amit biztonságos, száraz helyre raktak a kastélyban.
Szakács László fizikus gondolatát is szeretném tolmácsolni, aki azon túl, hogy rendkívül jó szakember, erős magyar érzelmű, és sokat tett a segesvári magyarságért, diákságért.
"A mai világban a reál tantárgyak oktatása egyre inkább háttérbe szorul, annak ellenére, hogy a mindennapi életben egyre jobban jelentkezik a reál szakokban dolgozók hiánya. Így a többi tantárgy mellett a fizika oktatás is háttérbe szorul. A munkaerőpiacon már egyértelmű jelei vannak a természettudományos végzettségű szakemberek hiányának, így fontos lenne e tantárgy megszerettetése. A fizika a mai napig a gyerekek többségének nem más, mint egy megfoghatatlan, képletekkel és törvényekkel teli terület. A diáksággal csak úgy lehet megszerettetni a fizikát, hogyha látványos kísérleteket tudunk elvégezni a tanórákon, ezért egy középiskola életében a fizika szertárának felszerelése elengedhetetlen. Kreativitással és kísérletekkel azonban könnyebben megszeretik a gyerekek ezt a tantárgyat. A gyerekek lelkesen várják minden órán a további kísérleteket, és bátrabban tesznek fel kérdéseket a tanórákon. Nagyon fontosnak tartom, hogy arra ébredjen rá a gyerek, megértheti, hogy a világban körülötte mi miért történik! Egy új magyar iskolát szeretnénk létrehozni, és ennek a fizikai szertárát szeretnénk ezekkel az eszközökkel felszerelni."
Nagy öröm számomra, hogy a Kőrösi Program ösztöndíjasaként fontos láncszem voltam abban, hogy ez létrejöhessen és határokon átívelve Erdélybe, egy csodaszép városba, szórvány településre, Segesvárra jut ez a rakomány. Támogatókat akartam keresni a fuvarozásra, azonban Samu munkahelye, a Sensys Gatso Group végül finanszírozta az összes költséget. Lőcsei Sámuel óriási adományt adott a segesvári magyarság számára. Ez egy olyan minőségi eszközkészletet jelent, ami kevés oktatási intézménynek van birtokában.
Lőcsei Sámuel gondolataival zárom soraimat, aki a Jönköpingi Magyar Egyesületnek évekig volt kultúrszervezője, majd elnöke. Évekig lelkesen dolgozott a helyi magyar közösségért, de azt mondja, sok nehézséggel jár az egyesületi munka.
„A sors szétvitt mindannyinkat. Mi magyarok olyanok vagyunk, hogy alkalmazkodunk és beillünk a világ minden pontjára. Pont ez a hátrányunk is, hogy eltűnünk szanaszét a világban és eltűnik a nemzetünk. Adjunk jövőt gyermekeinknek, szülessenek utódok, vigyék tovább a jövőnket. Fontos, hogy tanítsuk saját nemzetünket. Óriási boldogság számomra, hogy ez az adomány Segesvárra került és a magyar fiatalok tanulmányait segíti elő.
Munkatársaim is boldogok voltak a fényképek láttán, a mosolygós magyar diákok láttán.
