Magyarországon is dolgozott a virág európai meghonosítója
Hollandia a tulipánt a leideni egyetemi füvészkertje, a Hortus botanicus első igazgatójának, kora legnagyobb botanikusának, a tudományos világban csak Clusius néven emlegetett Charles de L’Écluse-nek köszönheti.
Az 1526 és 1609 között élt flamand tudós 1573-tól a közismerten kertbolond II. Miksa német-római császár (és egyben magyar király) parkjainak felügyelőjeként dolgozott Bécsben, ahol több magyar főúrral megismerkedett. Közéjük tartozott az 1542-1590 között élt Batthyány Boldizsár németújvári gróf, a harmadik ezen a néven, aki egyszerre volt könyvgyűjtő, alkimista, mecénás és hadvezér.
A gróf meghívására Clusius gyakran vendégeskedett Magyarországon, számos egzotikus növénnyel gazdagította Batthyány birtokainak kertjeit, és botanikai kutatásokat végzett a Dunántúlon. Ez utóbbi gyűjtéseinek eredményeként jelent meg 1583-ban Antwerpenben Pannónia, Ausztria és a szomszédos tartományokban megfigyelt növények leírása című könyve. A közel nyolcszáz oldalas könyvhöz latin-magyar növénynévjegyzék is csatlakozott, így Clusius gyűjtésében maradtak fenn először magyar növénynevek.
A tudóst 1592-ben Leidenbe hívták, a legrégebbi, I. Vilmos orániai herceg által 1575-ben alapított egyetemre, ahol a 17. században, Utrechthez és Franekerhez hasonlóan, számos magyar protestáns diák is tanult, többek között Apáczai Csere János. Clusius alapította meg 1593-ban az egyetem botanikuskertjét, és lett annak első igazgatója. Hollandiába költözve ő hozta magával a még Bécsben, török kapcsolatai révén beszerzett tulipánt.
Rögtön el is rendelte, hogy ültessenek teli vele két ágyást, és az addig ismeretlen virág hamarosan olyan népszerű lett, hogy a botanikus kert köré magas falat kellett húzni, így védelmezve meg az értékes hagymákat a tolvajoktól. A Tulipa akkoriban még szerény, piros vagy sárga virág volt, csak később, egy titokzatos mozaikvírus-fertőzés miatt változott egyszínűből cirmossá, amilyennek ma ismerjük.
A többszínűvé vált tulipánokból a holland virágnemesítők szebbnél szebb példányokat állítottak elő, ennek eredményeként tört ki 1634-ben a hírhedt tulipánláz, amikor egy-egy ritka hagymával vagyonokat lehetett keresni. A lángvörössel csíkozott, alul világoskékkel árnyalt, patyolatfehér Semper Augustus egyetlen hagymája a tulipánmánia csúcspontján annyit ért, amennyi a súlya aranyban. De népszerű volt a pinkkel szegélyezett, porcelánszínű Liefkens admirális, a narancssárga-piros csíkos Orangie Camelot, a piros-fehér Van der Eijck admirális, és a hegyes szirmú, halványpiros mozaikmintájú Fehér apáca is.
Azután a világ első gazdasági lufija ugyanolyan gyorsan kipukkadt, ahogyan az ilyen spekulációk szoktak, 1637 elején a piac összeomlott, sokakat téve tönkre anyagilag. A tulipán azonban a mai napig az ország egyik jelképének számít, és minden tavasszal szemkápráztató színekben virul a Lisse környéki végtelen virágföldeken.
