Február második hétvégéjén nagy fába vágta a fejszéjét a 26. számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat Edmontonban. Vezetőjük, Tóth-Vörös Patrícia cserkész segédtiszt úgy döntött, hogy hétvégi téli tábort szervez Sylvan Lake csodálatos vidékére.
A csapat munkájában nagyon sokat segített Ferenczi Anett, aki tavaly nyáron végezte el az őrsvezetői képzést, Tulipán Mónika kiscserkész segédtiszt, Beothy László és Mészáros Attila, edmontoni Kőrösi Csoma Program ösztöndíjas.
Az izgatott csapat péntek este indult el Edmontonból lelkes szülőkkel, akik segítettek a gyerekek utazásában. Pár óra autózás után sötétedésre érkeztünk meg a táborunk helyszínére, ahol minden kiscserkész segített a csomagok behordásában és a helyszín elrendezésében. A Sólyom, Süni és Farkas őrs berendezte a fekhelyét és sorakozó után a csapat vezetője ismertette a programokat. Ezután előkerült a Didergő király vára, amelyet papírból illesztettünk össze és az őrsök egyből nekifogtak a színezésnek. A fogmosás után mindenki elfoglalta a hálózsákját és a felnőttek elmesélték a gyerekeknek a Didergő király meséjét, ugyanis a tábornak ez volt a témaköre.
Másnap korán keltünk, ugyanis rengeteg program és próbapont várt a gyermekekre. A reggeli torna a Didergő király mese keretein belül zajlott. Bizony nem volt könnyű a sok álmos kiscserkészt felébreszteni, de miután átmozgattuk minden porcikánkat és a vérkeringést is jól felpörgettük következhetett a tisztálkodás és a reggeli elkészítése. A reggeli előtt felsorakoztunk és szemle volt, ahol a kiscserkészek rendezett ágyát Ferenczi Anett őrsvezető nézett át. Miután mindent rendben talált elénekeltük a cserkészindulót és elmondtuk a reggeli imát. A finom reggeli után minden kiscserkész elmosogatott és rendet rakott maga után.
A reggeli után csodálatos program várt ránk. Tóth-Vörös Patrícia cserkész segédtiszt hótalpakat hozott és miután mindenkire felcsatoltuk a talpakat nekivágtunk a gyönyörű napsütésben felfedezni a tájat. Ugyanis este már nem sokat láttunk így mindenki lélegzete elállt, milyen meseszép helyen vagyunk. Mindenki mókásan menetelt a hótalpakban, és egy-egy közös énekre és játékra is kaphatóak voltak.
A friss levegőzés után benn folytattuk a programokat. Népdalt tanultak a gyerekek majd az őrsök különböző próbapontokat teljesítettek. A Farkas őrs az időjárásról beszélgetett és öt új időjárás kifejezést is megtanult, a Süni őrs a halakról szerzett új információkat, képekről felismert legalább ötöt és annak képeit be is ragasztották az őrsi füzetbe, a Sólyom őrs pedig nagyon körültekintően faragott nyársakat.
Az ebéd után a megtanult rend szerint mindenki rendet rakott maga után és kis csendes pihenő és játékkal pihentük ki a fáradalmakat. Miután mindenki kellő energiát gyűjtött, újabb népdalt tanultunk és megismerkedtünk a kiszejárás szokásával és kiszebabát készítettünk. Délután a szabadban fel is elevenítettük a kiszejárást, majd a hagyományok szerint el is égettük a bábut, hogy minden rosszat, betegséget és a telet is elvigye tőlünk. Bár ezt a szokást a magyar néphagyomány virágvasárnap tartotta, itt Albertában így is, úgy is nehezebb lenne elűzni a hosszú, hideg telet. A kiszebaba hatalmas lánggal égett, amin a délelőtt faragott nyársakkal pillecukrot sütöttünk a gyerekek és felnőttek nagy örömére.
A közös munka benn folytatódott, ugyanis együtt készítettük el vacsorára a paprikás krumplit. A Sólyom őrs krumplit pucolt és aprított, a Süni őrs uborkát vágott, míg a Farkas őrs a virslit karikázta fel ügyesen. A közösen készített étel sokkal jobban esett mindenkinek és az ételkészítés során is rengeteg dolgot tanultak a gyerekek.
Az este fő attrakciója a cserkész „tábortűz” volt, amit most csillagszóró helyettesített. Az estre a cserkészeknek feladataik voltak, a Sólyom őrs eljátszotta, hogyan keletkezett az északi fény, a Süni őrs játékosan előadta a jégvirág megjelenését az ablakon, míg a Farkas őrs a medve téli álmával nevettette meg a cserkésztársakat. Rengeteget énekeltünk és játszottunk a tábortűz körül. A hosszú nap után nem kellett senkit sem altatni, a tábor hamar álomba szenderült.
Másnap ismét reggeli tornával kezdtük a napot, majd a szemle, reggeli és mosogatás után a szabadban várt minket az akadályverseny a hóban. Sok izgalmas, játékos feladatot kaptak a gyerekek és minden csapatból lett egy első helyezett, aki a leggyorsabban teljesítette az akadályokat.
A benti foglalkozás sem hiányozhatott, a cserkészek megismerkedtek egy új népdallal és a busójárás hagyományáról tanultak, majd közösen egyszerűbb busómaszkokat készítettek. Bár az eredeti fűzfából és állatvérből készül mindenféle állati szőrökkel és bőrökkel, mi papírból, filcből, fonalból készítettük el a mi sajátos busó álarcainkat. A gyerekek nagyon élvezték, hogy mindenki a saját ízlésvilága szerint formálja a maszkot, mint ahogyan az az eredeti, népi közegében is használatos volt.
A finom ebédet mindenki kedvenc számháborúja követte a szabadban, ami lassan elmaradhatatlan velejárója az edmontoni cserkészek táborozásának. Kicsik és nagyon taktikázva, bujkálva próbálták egymás számát leolvasni egy-egy fa vagy éppen hóbuckába bújva.
Miután minden próbapontot és programot teljesítettünk, minden ételt megettünk már csak a rendrakás várt ránk. Mindenki segített elpakolni, rendet rakni és feltakarítani a tábor területén. A cserkészek tisztelegtek a zászlónak, majd énekelve levontuk ezzel ünnepélyesen bezártuk a tábort.
A tartalmas és programdús hétvége csodálatos volt, mindenki kellemesen elfáradt, mégis alig várjuk a következő tábort, hogy együtt lehessünk, énekelhessünk és játszhassunk, de ez még picit odébb van, amikor a természet lecseréli hófehér ruháját zöldre.
Köszönjük a csapat vezetőjének, Tóth-Vörös Patrícia cserkész segédtisztnek a szervezést, Ferenczi Anettnek, Tulipán Mónika kiscserkész segédtisztnek, Beothy Lászlónak, Mészáros Attilának a felügyeletet és a programokat és a lelkes szülőknek, akik segítettek az utazásban és ránk bízták a gyerekeiket ezen a varázslatos hétvégén.
