Azt, hogy idén is benyújtottam pályázatomat a Kőrösi Csoma Sándor Programra, a tavaly Kanadában eltöltött kilenc hónapnak köszönhetem. Az edmontoni magyarok között élve az idő felnyitotta a szemem egy új és más kulturális környezetre, arra az új és ismeretlen érzésre, hogy a tengerentúlon, ilyen messze a magyar hazától, mennyire nehéz magyarságunkat megőrizni, ünnepeinket bensőségesen átélni, megtartani és a programot szolgálni.

Fő profilom a magyar néptánc oktatása, de tartok a múzeumpedagógiai, néprajzi foglalkozásokat és tanórákat is. Emellett besegítettem a cserkészcsapatok munkájába, szerveztem koncerteket, konferenciákat, vacsora esteket, ünnepi műsorokat, és gyerek és felnőtt koreográfiákat is készítettem.

Első diplomámat a Magyar Táncművészeti Főiskolán végeztem, mint táncpedagógus, majd ezt követte a Debreceni Egyetem néprajz-muzeológus képesítésének megszerzése, majd a mesterszakos diplomák, végül pedig abszolvált néprajzkutatóként gyűjtöm az anyagot a disszertációm leadásához.

Bízom benne, hogy Svédországban a stockholmi magyar közösséggel is gyümölcsöző lesz a kapcsolatom, és egymásnak sok új és maradandó élményt tudunk majd szerezni. Úgy gondolom, ösztöndíjasnak lenni hivatás és hatalmas kihívás is, hiszen az adott magyar közösségben a világ magyarságát képviseljük, ahol gyakran követendő példaként és mintaként állunk előttük.