A malmöi Pannonia Klub meghívására január 21-én érkeztünk a városba, ahol Rosenheim Ilona, az egyesület elnöke fogadott bennünket. Hasznosan kezdtük a napot, mivel már délelőtt táncházat tartottunk a gyerekeknek Sándor István és Kovács Gábor ösztöndíjas társaimmal. A délután folyamán már lázasan készültünk az előadásra, mivel velünk, hármunkkal együtt lépett fel Kovács Kata néptáncos Magyarországról és egy Svédországban élő magyar házaspár, Tóth Ibolya és Tóth László. László, mint konferanszié, Ibolya pedig versekkel és balladákkal készült a műsorra.
Lassan gyülekeztek az érdeklődők a Nydala Teater előterében, és nemsokára el is kezdhettük az ünnepi műsort Tóth László nyitószavaival. Ezt követően Tóth Ibolya szavalta el Kölcsey Ferenc költeményét, a Himnuszt. Miután nemzeti imádságunkat teljes egészében hallhattuk, számomra még felemelőbb érzés volt belekezdeni egy kalotaszegi hajnaliba, folytatni egy legényessel és lezárni a páros táncok kísérő dallamaival.
A műsor egyszerűen szerkesztett, de annál színesebb volt. Minden verses műsorrészt egy népzenei összeállítás követett, mely kiegészült tánccal, énekkel, viselet-bemutatóval. Mindezek mellett Sándor István, stockholmi ösztöndíjas pár szót ejtett az éppen soron következő népzenei blokkról, annak zenéjéről, táncáról. Örömteli visszajelzés volt számunkra, hogy a saját élményekből is táplálkozó, rövid ismertetők még közelebb vitték a közönséghez népzenénket, néptáncunkat.
Különösen örülök, ha valamely nemzeti ünnepünkön lehetek előadó, mivel ilyenkor úgy érzem, mindannyian, akik a színpadon állunk, egyfajta kulturális nagykövetként szolgáljuk a nagyérdeműt, hogy ezzel felmutassuk évszázadok alatt letisztult gazdag kultúránk egy apró, de annál szebb szeletét.
