Különleges szereplésre voltunk hivatalosak a Szóló Szőlő Chesteri Magyar Tanoda néhány diákjával. A St. Andrew's Church vasárnapi felolvasó imadélelőttjén énekelhettünk magyarul a hívőknek. A templom közösségi termében gyakorol a Chesteri Magyar Néptánccsoport, így szinte hazamentünk.
Figyeltem a nénik arcát, ahogy a szövegeket nem értve ugyan, de nyitott szívvel és boldog átéléssel hallgatták a dalainkat. A gyerekek is azonnal átvették a pillanat nagyszerűségét, s komoly koncentrációval kísérték ritmushangszerükkel az énekeket. S miért volt fontos nekik, hogy néhány nehezebb dal szövegét a papír biztonságából dalolják? De hisz minden versszakot kívülről fújnak! Talán látták tőlünk, hogy mi így teszünk, vagy a magyarul olvasás képességét is meg akarták mutatni?
Nem tudom, csak azt éreztem meg újra ott a templomban, hogy énekelni nagyon jó, együtt énekelni pedig boldogságot és megnyugvást ad dalolónak és hallgatóságnak egyaránt! Főleg, ha ezt az ember anyanyelvén teheti!