Az első alkalmon a gyerekek kincskeresős csapatverseny formájában fedezhették fel a város magyar vonatkozású helyeit. A program kigondolásakor még nem rendelkeztem helyismerettel, így eddigi itt tartózkodásom óta ennek az eseménynek a megtervezése jelentette a legnagyobb kihívást. Óriási lelkesedéssel vágtam neki a feladatnak. Sok időt emésztett fel a terepszemle, a feladatok pontos kigondolása, és az időjárás sem volt mindig kegyes a programot megelőző hetekben. Az első találkozóra mindenképpen maradandó élményt szerettem volna szerezni.
A jelentkezők előzetesen csak annyi információt kaptak, hogy a város egyik legnagyobb parkjában, a Parc de l’Orangerie egyik kortárs művészeti alkotásánál kell találkozniuk velem fél tízkor. Segítségül egy fotót és egy térképet kaptak. Senki nem tudta, hogy kikkel találkozik, és mi vár majd rá. Mindenki komolyan vette a feladatot, és pontosan érkezett. Tizenkét kamasz és négy felnőtt jelenlétében indítottuk a versenyt. Gyors, játékos bemutatkozás után két csapatot alakítottunk. A „Sivatagi Rohamkukacok” és a „Vad Gumimacik” 9:45-kor vágtak neki a „Narancsos Kert” felfedezésének. A meseszép park – amelyben természeti látványosságokon kívül, állatkert, művészeti alkotások és sok egyéb más is található – ideális helyszínt biztosított a versenynek.
A versenyzők – térkép és pontos utasítások alapján a parkban található feliratokat követve – betűk összegyűjtésével tudhatták meg az első, magyar vonatkozású hely megnevezését. Ez a parkhoz közeli Liszt Ferenc utca volt. Itt a két csapat újra találkozott egymással. A versenyzők feladatul kapták, hogy készítsenek az utcanévtábláról fotót, és írják fel a GPS koordinátáit. A kincskeresőt így kapcsoltuk össze a Julianus Program felhívásával, amelynek küldetése, hogy a világ magyar vonatkozású helyeit összegyűjtse egy világtérképre.
A második célállomás a Petőfi Sándor tér és az ott található emléktábla volt. Útközben a gyerekek az 1848-as forradalom és szabadságharchoz kötődő feladatlapokat kaptak. A feladatokból ki lehetett következtetni a második magyar vonatkozású célállomás megnevezését. A térre érve feljegyeztük az emléktábla GPS koordinátáit. A gyerekek feladata pedig egy „csoportszobor” elkészítése volt.
Következhetett a jól megérdemelt frissítő. Jacky-Szalóki Anna, a kultúregyesület elnöknője gondoskodott pogácsáról, meleg teáról és forralt borról – utóbbit csak a felnőtteknek. Ezt követően a gyerekek spontán falevélcsatába kezdtek, amely meghozta a kötetlen, felszabadult hangulatot is. Így az egész verseny időkerete és programja teljesen felborult. A verseny helyett különböző sportjátékokkal folytattuk napot. A gyerekek kezdeményezőkészségének és aktivitásának köszönhetően új játékokat ismerhettem meg. A hangulat minden várakozásomat felmúlta. Felnőttek és gyerekek egyaránt élvezték a közös játékot.
A programot a kultúregyesület anyagi támogatásának köszönhetően közös ebéddel zártuk, amelyhez szülők is szép számmal csatlakozhattak. Bár győztes csapatot nem tudtunk hirdetni, de a részvételt egy emléklappal jutalmaztuk. Úgy érzem, igazán remek kis csapat van kialakulóban. Többen jelezték, hogy már nagyon várják a következő találkozásunkat. Úgy érzem ezért megérte a sok fáradozás.
