A kaptatós úton haladva a baloldalon egyszer csak egy gyönyörű faragott kereszt bukkan elő. Ahogy errefelé hívják: az „Ungarnkreuz”. Az eredetileg 1983-ban állított faragott keresztet Müller György – aki nem csak az iskola diákja, hanem később az internátus prefektusa is volt – készítette néhány diákkal 1983-ban. Ez a kereszt pár éve kidőlt, de a falubeliek azonnal megkeresték a ma is Kastlban élő Müller Györgyöt, és megkérték őt, hogy faragjon egy újabb „magyar keresztet”. Ez az új kereszt szegélyezi most utunkat az egykori iskola épületéhez.
De nem csak ez a kereszt faragványa őrzi az egykori diákok keze munkáját: faragott kopjafák állnak az egykori iskola területén. A kastlisok ezekkel az alkotásokkal emeltek emléket az ’56-os hősöknek, az 1989-es temesvári és aradi forrongások magyar áldozatainak, a már nem élő diáktársaknak, tanároknak. Itt, akárcsak az Ungarnkreuznál, megállunk. Mécsest gyújtván, elcsendesedve emlékezünk. A kopjafák mellett függ egy tábla is, melyet a dán diplomata, Povl Dang-Jensen tiszteletére állítottak.
Az az érzésem támad, hogy nem csak értük gyújtottuk meg gyertyáinkat, hanem kastli szellemiségéért, magáért az iskoláért. A nyilvánosan is bejárható udvar és a kápolna látogatása után a lépcsőkön megyünk le. A fokokat sorra magunk mögött hagyjuk, de gyertyáink lángja büszkén lobog tovább az emlékművek tövén.
