Argentínába, Buenos Airesbe is jöttek magyar kivándorlók 1956 után, pontosabban 1956 miatt. De arányaiban azért az itteni magyar kolónia tagjai – vagy azok felmenői – nagyrészt még jóval ezelőtt a történelmi időszak előtt érkeztek. Különösen igaz ez a város déli részén letelepedő (régi) magyarokra, akik a Trianoni döntést követően ellehetetlenedett életkörülményeik miatt kerestek új hazát, megélhetést Argentínában. A déli részen élő magyarok egykor oly sokan voltak, hogy több klubot is alapítottak, amelyek közül ma már csak egy, a Valentin Alsinai Magyar Dalkör létezik, amely idén novemberben ünnepli fennállásának 81. évfordulóját. A klub jelenlegi tagjai már szinte mind Argentínában születtek, az '56-os forradalom valami olyasmi, amit sem a felmenőik, sem ők nem élhettek át közvetlenül, hiszen már több évtizede itt éltek, amikor azon az október 23-i napon kitört a forradalom Budapest utcáin.
Az október 23-ra időzített megemlékezés szervezése közben sokat töprengtem azon, vajon az itt élők számára mit jelenthet az 56-os forradalom, milyen tudásuk és milyen érzéseik vannak ezzel kapcsolatban. Kicsit félő volt, hogy lehet-e embereket hitelesen összekapcsolni egy eseménnyel, ami térben és időben is oly távoli számukra. De rá kellett jönnöm: igen, lehet! Viszont kell hozzá egy titkos összetevő, egy közvetítő fél, akik hitelesen tudják az ötvenhatos érzést közvetíteni az 1956 előtt kitelepültek számára. És ez a közvetítő fél a város északi felében élő olivosi magyarság egy kis csoportja volt, közöttük ötvenhatosokkal is.
A kis csapat (mintegy 15 fő) Zólyomi Kati vezetésével, az általa írt és rendezett „Vaslánc, oszlopketrec, drótgerinc” című verses, zenés, táncos összeállítást adta elő a megemlékezés során. A darab a vasfüggöny témáját dolgozta fel, a menni vagy maradni dilemmáját, a menekülés és otthonmaradás nehézségeit, tragédiát mutatta be.
A jelenlévők fegyelmezett csendben, az egyes jelenteken meghatódva nézték végig a műsort, s nagy elismeréssel tapsolták meg az előadást. Talán mert az összeállítás épp azokra az univerzális emberi sorskérdésekre irányította a figyelmet, köztük a bevezetőben említett igazság melletti bátor kiállásra, amellyel ki-ki ugyan más helyzetekben, de mindenképp találkozik élete során. Jó volt látni, hogy sikerül hidat verni '56 hősei és a Valentin Alsina-i magyarok között. És nem csak közéjük. A forradalom 60. évfordulójára rendezett megemlékezés során a Buenos Aires-i magyarok nem csak az '56-os hősökkel való összetartozást élhették meg, hanem azt is, hogy a nagy távolság ellenére, a városon belüli nemzettársaikra is számíthatnak, kölcsönösen.
A rendezvényre Szabó Éva, az Argentínai Magyar Intézmények Szövetségének elnöke, Paál Magdolna, az olivosi Hungária Egyesület elnöke és Lomniczy Mátyás, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Dél-Amerikai kerületének vezetője is ellátogatott. Közülük többen felszólaltak, és örömüket fejezték ki annak láttán, hogy a Valentin Alsina-i magyarok máig fenntartották aktivitásukat, és további lehetőségeket ajánlottak számukra a magyar szervezetek életébe való még aktívabb bekapcsolódás módjaira. A megemlékezésen Papp Ernő, a dalkör elnöke ékes magyarsággal elmondott szavalatával köszöntötte az összegyűlteket.
A megemlékezés a magyar és az argentin himnusz eléneklésével zárult, majd kötetlen beszélgetésre, teázásra és magyar receptek alapján készített sütemények kóstolására nyílt lehetőség.
