Szombat kora reggel indultunk a csapattal Halmstadból, hiszen a nyitómeccset mi játszottuk. Fontos volt időben indulni, hiszen a torna helyszíne, Halleberga 200 km-re van tőlünk, és sportemberekhez híven a bemelegítésre is hagyni akartunk időt. (A péntek esti szokásos fociedzést ugyan előző este kihagytuk, hogy másnapra mindenki fitt legyen, de ezt nem a fizikai hiányosságainknak, sokkal inkább már a taktika részének tudható be.)
A csoportmeccsek alapján a csapat jobb gólkülönbségének köszönhetően a döntőbe jutott, ahol az addig nagyon meggyőzően játszó Göteborg volt az ellenfél. Csak összehasonlításként, nekünk 6-6, nekik 20-1 volt a lőtt és kapott gólok száma a döntő előtt. A statisztika sima götegorgi győzelmet sejtetett. De mint oly sokszor, most is bebizonyosodott, hogy a statisztika a sportban inkább csak érdekesség. Ugyanis a döntőben a rendes játékidő gól nélküli döntetlenje után a hosszabbítást jobban bírta a taktikusan előző este pihenő halmstadi csapat, és 1-0-ra nyerve a III. Nemzetközi Teremlabdarúgó Torna bajnokai lettünk, amire korábban nem volt példa. Én kapusként álltam a csapat rendelkezésére.
A torna után minden csapat a SMOSZ tulajdonában lévő Halleberga Bad &Breakfastben kapott szállást, ahol előbb a csapatkapitányok megbeszélték ennek a tornának a tanulságait, majd megegyeztek, hogy legközelebb hol és mikor találkoznak a svédországi magyar egyesületek csapatai. Ezt követően szolid ünneplés kezdődött.
