Zürich, Gemeinschaftszentrum Hirzenbach, 8:00, szombat. A művelődési ház és kertje megtelik szorgos kezekkel, kezdődik a Magyarház Napra a készülődés. Felkerülnek a magyar, székely és svájci zászlók, a sátrakat felverik, az ünnepi díszlet elkészül a színpadon, megérkezik a lángosos. A kürtőskalácsos beizzítja a parazsat, és a bogrács alá vágják a fát.
Tíz órára minden a helyére kerül, és megérkeznek az első vendégek. Rengeteg a kisgyerek, ami nem is csoda, hiszen a nyitó program elsősorban a gyerekeknek szólt. Az aranyszőrű bárányka című mesejátékot a Thurgaui Magyarok Egyesületének tanulói adták elő, A csillagszemű juhász zenés mesét a wintherthuri Mosolysziget amatőr felnőtt színjátszói állították színpadra. Jellemző az egész rendezvényre, hogy a svájci magyar egyesületek közelről és távolról megmozdultak, és megmutatták, hogy milyen színes kulturális élet zajlik a különböző egyesületeknél. A gyerekeknek a Svájcban működő Helvetia-Hungária Társaság készült még ajándékkal: meghívták Budapestről az Ákom-Bákom bábcsoportot. Előadásukban „A kiskondás", illetve a Péter és a farkas című bábjátékot élvezhették a gyerekek.
Délben ünnepélyesen is megnyitotta a rendezvényt Szennyessy László, a Magyarház Alapítvány elnöke. A megnyitó zenével folytatódott; a zürichi, harminc éve töretlen lelkesedéssel működő Ökumenikus Golarits Kórus lépett fel. Majd két ifjú, tehetséges zenész következett, a Gencylmaz ikrek: András hegedűn és Miklós csellón. A közönség ovációval fogadta a produkciót, bizonyára sokat fogunk még hallani róluk a jövőben is.
A kora délután a magyar néptánc és népzene kedvelőinek nyújtott nagy örömet. Fellépett a genfi Pannónia Táncegyüttes gyermekcsoportja játékos üveges, botos és fazék födős népi táncokkal. Ezután izgalmas zenei produkció következett, moldvai dallamokat szólaltatott meg Páczelt Sarolta (Bern) furulyán és Berdán Zsuzsanna (Szent Gallen) énekhangon. Ezek után Szent Gallenből Bogár István tánccsoportjának lendületes moldvai táncait láthattuk. Tetőfokára hágott a hangulat, amikor a táncbemutató táncházzá alakult. Kicsik, nagyok, magyarok és nem magyarok együtt táncoltak.
Miközben a nagyteremben zajlottak a programok, a kertben nagy volt a sürgés-forgás. Magyar gyerekek csivitelnek a csúszdáknál, hintáknál. A mamák leültek beszélgetni a gyermekkönyv börzénél, ahol jelképes összegért magyar nyelvű gyermekkönyveket lehet elvinni. Ismerősök találkoztak és beszélgettek egy-egy lángos vagy gulyás mellett. A zürichi magyar cserkészek is készültek a napra. Finomabbnál finomabb süteményeket lehetett náluk kapni. Egyik cserkész anyuka készítette a Magyarház gyönyörű tortáját. A cserkészek izgalmas vetélkedőt szerveztek a gyerekeknek.
Két program között a vendégek különböző kiállításokat tekinthettek meg. Légrádi Evelin ikon alkotásaiban és Csere Ilona textilgrafikáiban lehetett gyönyörködni. A Magyarház Napnak abban is fontos szerepe van, hogy a köztünk élő, svájci magyar művészek munkáit bemutassa a svájci magyar közönségnek.
A késő délután és az este a magyar kultúra különleges szeletéről szólt, a magyar harci kultúráról. A már évek óta visszajáró Zrínyi Baranta fiataljai tartottak bemutatót, és a gyerekek nagy örömére a különböző fegyvereket: íjat, ostort, fokost ki is lehetett próbálni. Ez alatt a nagyteremben Chemez Farkas számolt be élményeiről, hogyan zarándokolt lóháton a Kárpát-medence és Belső-Ázsia tájain. A napot egy izgalmas filmvetítés zárta le: A lovasíjász című, színes, magyar dokumentum film svájci bemutatóját láthatta a közönség. Kassai Lajos kaposmérői lovasíjász iskolájáról, életfilozófiájáról szól ez a film, művészi finomságú képekkel és megragadó személyes portrékkal.
Idén már harmadszor volt iskolatáska gyűjtés Erdélybe, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány és a Magyarház Alapítvány együttműködésének köszönhetően. Jó volt látni, hogy a magyarok nemcsak jól érezték magukat a rendezvényen, hanem gondoltak az erdélyi szegény sorsú kisiskolásokra is.
A Magyarház Nap rendezvénysorozat mögött egy fantasztikus, lelkes csapat állt. Már hónapokkal ezelőtt megkezdődött a szervezés, az előadók, művészek, vendégek meghívása. Az idei MagyarHáz Nap azért is különleges, mert idén először teljesen önerőből került megrendezésre. Az önkéntesek, cserkészek, cserkész szülők és természetesen a főszervező, Szántó-Molnár Teca önfeláldozó munkája nélkül nem jöhetett volna létre a rendezvény. Örülök, hogy részese lehettem ennek a vidám, energikus csapatnak.
A Magyarház Nap igazán sikeres volt, amit leginkább a gyerekek vidám hancúrozásában és a látogatók mosolyában lehetett mérni. Már várjuk a jövőre megrendezésre kerülő jubileumi, 10. Magyarház Napot!
Köszönet a képekért Szántó Andrásnak, Dora Melindának és Bányai Zsuzsannának!
