– Hogyan és mikor jutott el hozzád a balkáni és a magyar népzene?
– Teljesen véletlenül, egy középiskolai tanáromnak, Rodrigo Latorre tanár úrnak köszönhetően, aki a ´90-es évek évek végén egy santiagói színész csapattal egy közép-európai turné során megismerkedett a magyar és balkáni zenével. Goran Bregovic és a Klezmer Band voltak rá leginkább hatással. Miután visszatért Chilébe, megalapította a Mano Ajena nevű zenekart, és elkezdte a chilei zenét a kelet-európai dallamokkal ötvözni. Rajta keresztül ismertem meg ezt a zenei stílust. Abban az időben ez teljesen új volt Chilében.
– Hogyan ismerkedtél meg a cimbalommal, ezzel a Dél-Amerikában teljesen ismeretlen hangszerrel?
– Elkezdtem videókat keresni az interneten, és véletlenül találtam rá a cimbalomra. Fogalmam sem volt, hogy mi ez a hangszer, viszont felkeltette az érdeklődésemet. Egészen addig román és cigány zenét hallgattam, nem asszociáltam a cimbalom fogalmát Magyarországgal.
2012-ben néhány egyetemista barátom Budapestre látogatott egy zenei fesztiválra, és kihasználva az alkalmat, egy kisebb kutatást végezve kiderítettem, honnan tudnék beszerezni egy cimbalmot. Így érkezett meg a híres-nevezetes hangszer az Andok túloldalára.
– Hogyan tanultál meg cimbalmon játszani?
–Teljesen autodidakta módon. Korábban szanturon játszottam, ami egy a cimbalomhoz hasonló húros hangszer, szóval valamennyi alappal már rendelkeztem.
Ami nagyon érdekes volt, hogy nem népzenét játszva sajátítottam el a technikát, hanem saját dalokat komponáltam rajta.
– Milyen zenei stílust képviselsz?
– Ezt nehéz lenne pontosan megmondani. Több zenekarban is játszom, és több zenei műfajt, stílust képviselek. Az egyik zenekarom a SinesteTrio például a balkáni és magyar zenéket ötvözi a chileivel, és vannak, akik az argentin tangó hatását is érzik a dallamokban.
Jelenleg én vagyok az egyetlen zenész Chilében, aki például egy gyermek szimfonikus zenekarral chilei rockot játszik cimbalmon.
– A chilei közönség hogyan fogadja ezt az új zenei műfajt?
– Szerencsére nagy az érdeklődés. A chilei közönség nagyon nyitott az új, jobban mondva az itt kevéssé ismert műfajok iránt.
– Mesélted, hogy jártál Magyarországon. Milyen tapasztalatokat sikerült szerezned?
– Nagyon kellemes tapasztalatokat sikerült szereznem Magyarországon. 2015-ben vettünk részt a zenekarral (SinesteTrio) Budapesten az Unger Balázs által rendezett Cimbalmos Napon a Fonó Budai Zeneházban, amire két dallal készültünk. Rengeteg, általam már a YouTube révén ismert cimbalmost sikerült megismernem. Fantasztikus volt.
– A legnagyobb élményem az ott létem alatt az volt, hogy egy budapesti téren teljesen véletlenül Balogh Kálmán cimbalom-művésszel találkoztam, aki éppen ott játszott. Korábban már e-mailen keresztül leveleztem vele, így azonnal oda mentem hozzá, és bemutatkoztam. Elvitt minket a házába, ahol közösen muzsikáltunk, valamint a Zeneakadémiára, ahol részt vehettem az óráján. Nemcsak kiváló zenész, de kiváló tanár is.
– Ápolsz-e valamilyen kapcsolatot a Chilében élő magyarokkal?
– Ez év márciusában felvettem a kapcsolatot Magyarország Santiago de Chilei Nagykövetségével, valamint Thomázy Gabriellával, aki a “Magyarok Chilében” Facebook oldal szerkesztője. A magyarok nagyon kedvesek és segítőkészek. Csak jó tapasztalataim vannak velük.
– Honnan jött az ötlet, hogy beiratkozz a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre?
– Balogh Kálmán cimbalom-művész hatására. Ő inspirált. Szeretnék minél többet tanulni a cimbalomról, illetve a kelet-európai zenéről. Egy félévre nyertem felvételt, de remélem lesz lehetőségem tovább maradni. Jelenleg egy chilei ösztöndíjra pályázok, hogy finanszírozni tudjam a tanulmányaimat Budapesten.
– Mik a további céljaid?
– Szeretném, ha Chilében minél többen megismernék a cimbalom muzsikát. Jelenleg én vagyok az országban az egyetlen cimbalmos, szeretném, ha ez pár éven belül megváltozna. Szeretnék cimbalom-órákat adni, illetve egy olyan zenei műfajt megismertetni a közönséggel, amiben ötvözni tudom a latin és kelet-európai dallamokat.
