A Sydney-i Magyar Református Egyház szolgálatában

Az Iciri-piciri játszóház a bölcsődés és óvodás korosztály számára jött létre elsősorban. Ezeken az alkalmakon a gyermekek a kreatív foglalkozások – rajzolás, festés, mesehallgatás, éneklés, mondókázás, körjátékok – mellett mindig valamilyen témához, történethez kapcsolódó kis előadást is hallhatnak, melyek értelmezését közösen oldják meg, beszélik át. A kicsik ezen a programon játszva tanulnak magyarul, őrzik hagyományainkat és kultúránkat, s mindemellett egy kedves kis közösséget építenek, melyben mind a gyermekek, mind pedig szüleik együttesen veszik ki részüket. Az Iciri-piciri tagjai és a foglalkozás vezetője, Péterffy Réka sok szeretettel várja az új jelentkezőket, hiszen „sok emberrel találkozunk életünk során, de barátoknak azokat hívjuk, akik segítenek abban, hogy ez az élet nevű utazás felejthetetlen legyen!” (ismeretlen szerző).

Az Iciri-piciri foglalkozás mellett volt szerencsém a Sydney-i Magyar Református Egyház egy-egy istentiszteletén fuvolázni, de adódott olyan alkalom is, amikor több, mint egy hónapig itt szolgálhattam. 2024. június 16-tól 2024. július 21-ig a gyülekezet orgonistája Magyarországra utazott, s engem kért fel, hogy helyettesítsem, így egy kis időre a helyébe lépve én orgonálhattam. Bár még sohasem játszottam orgonán azelőtt, de mivel már kicsi korom óta zongorázom, így meg tudtam oldani a helyzetet. Minden alkalommal különböző énekeket (zsoltárokat) kísértem, melyek hol könnyebbek, hol nehezebbek voltak, illetve az istentiszteletek zárásaként a magyar himnusz is felcsendült az orgonán. Személy szerint én nagyon élveztem ezt a szolgálatot, nagy örömöm volt abban, hogy nem csak segíteni tudtam, hanem mások arcára is mosolyt tudtam varázsolni orgonálásommal. Bevallom, hogy egy kicsit izgultam, de persze feleslegesen, mert a gyakorlás mindig meghozta gyümölcsét. Nem egy alkalommal kaptam kedves dicséretet a gyülekezettől vagy éppen egy ajándék kis kottát az egyik bácsitól, amit miután megtanultam, el is játszottam neki az egyik istentisztelet előtt. Mindent összefoglalva ez a bő egy hónapnyi szolgálat olyan élményt adott nekem, amit soha nem fogok elfelejteni, s remélem, hogy legalább ugyanennyire maradandó élményt nyújtottam a Sydney-i Magyar Református Egyház valamennyi tagjának.

Az Iciri-piciri játszóház és a református istentisztelet hosszú évek óta szorosan együttműködik. Ezt az összefogást Péterffy Kund tiszteletes úrnak és feleségének, Péterffy Rékának köszönhetjük, akik kivétel nélkül minden vasárnap a Református Egyház szolgálatában állnak, s melyről Péterffy Kund így nyilatkozik:

„A Sydney-i magyar református egyháznak történelmi hivatása van, mi egy megcsúfolt és megalázott népnek vagyunk szószóló követei. Szerezzetek barátokat a mi magyar népünknek, azokat, akik otthon maradtak, mirajtunk keresztül ítélik meg.” – írta ezt több mint 60 évvel ezelőtt Becske Lajos a Sydney-i gyülekezet alapító lelkésze. Vele együtt magam is megtapasztaltam, hogy egyházunknak, közelebbről a Sydney-i gyülekezetnek valóban történelmi hivatása van és mi valóban egy megpróbált nemzetnek vagyunk a szószólói – ráadásul úgy, mint a Kárpát–medencétől legmesszebb szolgáló keresztyén közösség. Sokan nem is tudják, hogy milyen nagy ajándék itt a Dél keresztje alatt is, hogy barátokra lelhetünk, akikkel együtt bizonyságot tehetünk magyar nyelven hitünkről és meggyőződésünkről.”