A program részeként Ráduly János kibédi népmese-gyűjtéséből meséltem a gyerekeknek világátallépő sárkányról, egy visszás vénasszonyról és egy faluról, ahol mindenki addig él, amíg a világ és két nap. Gyakorlat ide vagy oda, teljesen új élmény volt Münchenben mesét mondani, mint otthon. Az élőszavas mesemondás lehetővé tette, hogy kedvünkre szaporítsuk a szót, együtt megértsünk egy-egy archaikus kifejezést vagy sose hallott tájszavakat. Ezúttal nem bújhattam a tájszólás könnyű és ismerős dunyhája alá, hanem igazán hinni és láttatni kellett a Küküllő mentét, hogy a gyereksereg is pártolja a szegény ember legkisebb fiát és annak küldetését.
A mesemondás után a gyerekek keze alól többféle kézműves tárgy is kikerült, mint például dióbél baba, őszi asztali dísz vagy szögelt süni. A kézműveskedés ürügyén több természetes anyaggal dolgozhattak, valamint a kézügyességüket is fejleszthették az apró részletekből álló dió baba elkészítésével és a kalapács helyes használatának gyakorlásával.
Az egyesület két havonta szervez kifejezetten gyerekeknek szezonális tematikájú eseményeket, ezen kívül a Recefice gyerekcsoport várja az aprónépet közös néptáncra és játékra. Az ilyen rendezvények alkalmával a Regös tagjai önkéntesen vezetnek kézműves foglalkozást, jegyet szednek, a büfében árusítanak vagy egy-egy tálca süteménnyel járulnak hozzá az alkalomhoz. Öröm látni és részt vállalni egy ilyen közösség munkájában. Merem állítani, hogy a világátallépő sárkánynak esélye sem lenne ellenük!
