2024. szeptember 26-án ünnepeltük együtt Európa nyelvi sokszínűségét
Az egyik legnagyobb vonzereje az eseménynek a nemzetközi gasztronómiai vásár volt, ahol különböző európai országok ételeit kóstolhattuk meg. A német sörök mellől természetesen nem hiányozhatott a perec, amit örömmel ropogtattunk, miközben a lengyel standnál finomabbnál finomabb süteményekkel kínáltak.
A francia pultnál isteni péksütemények vártak, míg a cseh asztalnál a sör mellett hagyományos harapnivalók oldották a hangulatot. Magyarország sem maradt le: az ismerős ízek, mint a túrós pogácsa, a rétes és a kókuszos gombóc rögtön otthonos érzést keltettek bennem. Észtország és Lengyelország ízei is új felfedezésekre csábítottak, különleges fűszerezésük pedig még jobban kiemelte a sokszínűség varázsát.
A legérdekesebb látvány azonban a standok között díszelgő „Piroska és a farkas” mesekönyvek voltak, melyek az Európai Unió különböző tagországainak nyelvén voltak kiállítva.
A program egyik legérdekesebb része számomra a fordítási vetélkedő volt, amelyre több nyelven lehetett jelentkezni. Örkény István egy híres egyperces novellájának részletét kellett lefordítani. Bár imádom a nyelveket, be kell vallanom, hogy ez nem volt könnyű feladat. Örkény stílusát igazán nehéz más nyelvekre átültetni.
Íme a szöveg, amit le kellett fordítani spanyolra: Már nem volt fiatal, de még elég jól bírta magát; ismerték és félték a nádas lakói, de még azon túl is, közelben-távolban, minden négylábú lény. Látása nem romlott, s ha ezerméteres magasságból kiszemelte zsákmányát, úgy csapott le rá, mint egy kalapács, mely egyetlen ütéssel veri be a szöget.
És így, viruló korában, ereje teljében, két lassú szárnycsapás között egyszer csak megállt a szíve. De nem mertek előbújni sem a nyulak, sem az ürgék, sem a környező falvak baromfiai, mert ő ott lebegett ezer méter magasban, kiterjesztett szárnyával, fenyegető mozdulatlanságban túlélve a halált még két vagy három perccel, míg el nem állt a szél.
A gyerekek számára külön kvíz program is volt, ahol Európai Uniós kérdéseket kellett megválaszolniuk.
A Nyelvek Európai Napja mindig emlékeztet arra, milyen gazdag kulturális és nyelvi örökséggel rendelkezik Európa. Ez a madridi esemény egyszerre volt szórakoztató és tanulságos, az új ízek, nyelvek és barátságok révén minden résztvevő közelebb kerülhetett egymáshoz. Remélem, jövőre is ott lehetek, hogy újra részese lehessek ennek a csodálatos élménynek.
