„Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc) „Szép Zalában születtem, a nagy erdő nevelt fel…” (zalai népdal)
Zalaegerszeg, Göcsej fővárosa és a zalai táj meghatározó szerepet játszott életemben. A dombokkal és erdőkkel tarkított vidék, valamint a helyi népdalok mélyen beépültek a személyiségembe, és alakították világszemléletemet. A zalai népdalok egyszerű, mégis sokatmondó dallamai visszaadják mindazt a szépséget és nyugalmat, amit szülőföldem iránt érzek. Már gyermekkoromban szoros kapcsolatba kerültem ezzel a kultúrával, amely azóta is életem egyik legfontosabb vezérfonala maradt.
Tanulmányaimat Zalaegerszegen, rajztagozatos és kísérleti magyar szakos osztályban végeztem, ahol a vizuális nevelés mellett a nyelv, az irodalom és a kommunikációs ismeretek kiemelt szerepet kaptak. A vizuális nevelés különösen fontos volt számomra, mert általa nemcsak a kreativitásom fejlődött, hanem az is, hogy képes legyek a gondolataimat és érzéseimet a művészeten keresztül kifejezni. Az irodalmi képzés pedig megerősített abban a hitemben, hogy a nyelv és a kultúra összekapcsolása révén mélyebb kapcsolatot alakíthatunk ki az emberekkel és önmagunkkal is.
Már általános iskolásként elhatároztam, hogy ezt a világszemléletet tovább szeretném adni, hiszen mindig is fontosnak tartottam, hogy a környezetem számára is közvetítsem mindazt, amit én megtapasztaltam. Az emberek közötti kapcsolatok, a közösségi élmények és a kulturális értékek megőrzése gyerekkorom óta foglalkoztatnak, ezért tudatosan törekedtem arra, hogy pedagógusként és kultúraközvetítőként dolgozhassak.
A tanulmányaim során vizuális nevelő-rajztanári diplomát szereztem, majd evangélikus hitoktatói képesítést is. Pedagógusként és hitoktatóként dolgoztam Magyarországon, ahol tapasztalatot szereztem abban, hogyan lehet a gyerekek és fiatalok számára élvezetes és ugyanakkor értékes oktatási módszerekkel átadni a tudást. A művészet és a hit oktatása mindig is különleges helyet foglalt el az életemben, hiszen mindkettő lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek lelkét és gondolkodásmódját egyaránt gazdagítsuk.
Néhány évvel ezelőtt lehetőségem nyílt külföldön is kipróbálni magam, ahol szintén pedagógusként és is dolgoztam. Nagy szerencsém volt, hogy az eredeti végzettségemnek megfelelő munkakörökben tudtam kiteljesedni. A külföldi tapasztalatok új távlatokat nyitottak előttem, hiszen láthattam, hogyan működnek más kultúrák oktatási rendszerei, és hogyan lehet a magyar kultúra értékeit átadni egy másik országban élő magyar közösség számára. Ez az időszak arra ösztönzött, hogy még inkább a nemzetközi magyar közösségek szolgálatába álljak.
Ezért is jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra, hogy egy már több mint tíz éve működő, madridi magyar egyesület aktív tagjaként a spanyol fővárosban élő magyar közösség számára nyújthassak segítséget. Hiszem, hogy a közösségi összetartozás érzése kiemelkedően fontos az emigrációban élő magyarok számára, és az én célom az, hogy ezt a kapcsolatot erősítsem, a magyar nyelv és kultúra ápolásával.
Számomra a Kőrösi Csoma Sándor Program egy nagy kihívás és felelősség. Bízom benne, hogy a magyar nyelv és kultúra iránti elkötelezettségemmel hozzájárulhatok ahhoz, hogy a madridi magyar közösség tagjai megélhessék magyarságukat, és közösen tudjuk elérni a kitűzött céljainkat. A mindennapokban és az ünnepeken egyaránt fontosnak tartom, hogy az emberek érezzék az összetartozás erejét, hiszen ez adja a közösség igazi értékét.
Ez a pályázat lehetőséget ad arra, hogy gazdagítsam a madridi magyar közösséget, de hiszem, hogy mindannyian tanulunk majd egymástól, és kölcsönösen inspiráljuk egymást. Remélem, hogy a munkám során maradandó, pozitív nyomot hagyhatok a helyi közösség emlékezetében, és közösen építhetjük tovább a magyar identitást és összetartozást ebben a csodálatos városban.