Anyák napi ünnepségek Melbourne-ben
Kézzel készített ajándékok mellett mindhárom magyar iskolában, ahol tanítok, műsorral készültünk a gyerekkel az édesanyáknak. A dandenongi Victorian School of Languages-ben rövid énekkel és versekkel álltak ki a fiatalok a közönség elé. Azt hiszem mondhatom, hogy meghatóra sikeredett egy-két vers, mivel itt tényleg nagyon közel voltak egymáshoz a gyerekek és szülők, s tényleg személyesen az édesanyjuknak szavaltak a fiatalok.
A Bocskai Magyar Iskolában versekkel, énekkel, tánccal és egy rövid jelenettel készültünk. Színes műsort sikerült színpadra állítani – mert a Bocskaiban tényleg egy színházteremben állhattak a gyerekek az édesanyák és nagymamák elé. A Regnum Marianum Magyar Iskolában pedig közös énekléssel, versekkel és jelenettel leptük meg az anyukákat (és az apukákat is).
A közösségi iskolákban számomra az volt az igazán különleges, hogy mindkét helyen az apukák munkálkodtak a háttérben és segítettek, hogy a legjobban sikerüljön és tényleg az édesanyákról szóljon ez a nap. Sütöttek, főztek, előkészültek és ők is érdeklődve figyelték, hogy mivel készültek a gyermekeik anyák napjára.
Azt be kell vallanom, hogy nem volt egyszerű a felkészülés a sok iskolai teendő mellett, hiszen nagyon kevés időnk volt mindenre – és a gyerekek figyelme sem feltétlen korlátozódott mindig a közös próbákra, de ez már csak így van. Hiszen a felnőttek néha „csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek?”
A legkisebb, óvodás korosztálytól a kamaszokig, mindenki benne volt a közös előadásokban, így tényleg mondhatom, hogy ezek meghatározó közösségi események voltak. Nagyszerű alkalom volt arra is, hogy szülőkkel egy kicsit kötetlenül beszélgessünk, együtt legyünk. És az, hogy tizenötezer kilométerre otthonról magyar versek és dalok hangoznak el egy őszi vasárnapon Melbourne-ben, számomra továbbra is felfoghatatlan, de mégis valahogy hazarepít Magyarországra.
