“Ma van húsvét napja, másod éjszakája, jól tudjátok, kinek első napján, Jézus feltámadván, dicsőségbe!”
Másodjára rendezte a Finnországi Magyarok Egyesülete a húsvét hétfői közösségi locsolást a maunulai civil házban. Ennek a szép és kedves hagyománynak a megtartásában is fontos szerepe van a közösségnek. Harminc fő érkezett a délutánra kisiskoláskortól egészen a nyugdíjas korosztályig. Az otthonról hozott finom ízek is előkerültek, és megteltek az ünnepi asztalok, foszlós kaláccsal, kaszinótojással, füstölt sonkával, töltött karajjal és süteményekkel.
A rendezvény elején az egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és felelevenítette a húsvéti népszokás eredetét, jelentőségét. Néhány finn érdeklődő számára finnül is ismertetésre került a locsolás szép hagyománya. Majd a hölgyek, lányok kezükben kiskosárral, piros tojással koszorúba álltak, így várták az urakat, és fiúkat, akik egyenként locsoló vers elmondása után kis vödörből fenyőág suhintásával meglocsolták őket. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, volt nagy nevetés egy-egy viccesen rím faragott locsolóvers hallatán. Még finnül is akadtak rímpárok, nehogy a finn hölgyek elhervadjanak. Húsvét a vígasság ünnepe, így volt ez a maunulai civil házban, verőfényes napsütésben, és a tavasz melegében.
“Még a madarak is, hangicsálnak ők is, vigadoznak, szép plánták újulnak, termő fák vidulnak, virágoznak!”
