Petőfi 200 és nemzeti ünnepünk

Rontó Martin, a budapesti Mathias Corvinus Collegium ösztöndíjasaként néhány hónapot tölt Szarajevóban. Ebben a rövid időszakban örömmel kapcsolódott be egyesületünk munkájába, hogy megismerje a helyi magyarok mindennapjait. Így került sor arra, hogy a márciusi Petőfi-performansz programunkat közösen állítottuk össze.

A szarajevói magyarok a Petőfi 200 Emlékév tiszteletére kedvenc Petőfi verseit olvasták fel magyar, vagy helyi bosnyák nyelven. Elhangzott a Bordal, a Nemzeti dal, a Világszabadság, a Minek nevezzelek?, a Katona vagyok, az Igazság! Alszol? és Reviczky Gyula: Petőfi él című költeménye is. Műsorunk legvégén Petőfi körtefájáról meséltem, melyet hatalmas érdeklődéssel hallgatott végig a szarajevói magyar közösség.

“Székelykeresztúron azt beszélik, hogy a körtefa látta őt utoljára verset írni. A Gyárfás-kert Petőfi életének utolsó, békés hangulatban megélt estéjének néma tanúja. Petőfi emlékéhez méltó, egyszerűségében is nemes környezet, amely az utóbbi időkben gondoskodó kezek munkája által visszanyerte egykori méltóságát.”

Nagyon színvonalas, bensőséges és szívet melengető délutánunk volt, és méltóan emlékeztünk meg a magyar irodalom egyik legismertebb kötlőjéről és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseiről is. Ha hiszitek, ha nem, még dalra is fakadtunk, hiszen ennek a Petőfi Emlékév programnak akkora lendülete volt, hogy bizony “Befordultam a konyhába, rágyújtottam a pipára…” Finom magyar borral koccintottunk, és ízletes kokárda-lepénykenyeret falatoztunk a sok-sok sütemény mellett.

Végezetül pedig kiemelten szeretnék köszönetet mondani a székelykeresztúri Molnár István Múzeum muzeológusának, Sándor-Zsigmond Ibolyának, aki hosszú évek helytörténeti kutatómunkájának gyűjteményét rendelkezésemre bocsátotta. Fényképen megkaptam a Gyárfás-kúria kertjében felállított körtefáról szóló táblát, valamint a zenélő fal hanganyagát is, mely azokat a dalokat tartalmazza, melyeket az utolsó estén a Petőfi körtefa alatt bizonyítottan énekelt a vacsoratársaság.