Szinte mindenkinek a fantáziáját megmozgatja, milyen lehet űrhajósnak lenni, milyen lehet az űrben. Valamiféle elképzelésem nekem is volt. Szerencsés helyzetbe kerültem, hogy olyan emberrel beszélgettem erről, aki járt is ott. Az első magyar űrhajóssal!
Nem csak az esti előadáson találkoztam Bercivel, hanem az egész napot együtt töltöttük, hiszen már délelőtt megérkezett Halmstadba. Körbejártuk a várost, megnéztük a nevezetességeket. És beszélgettünk. Sok mindenről esett szó, de többnyire nem az űrkutatás volt a téma (bevallom, én ezen a területen inkább a hallgatóságot erősítem), hanem azokról a dolgokról, amiket az űrben töltött idő után, a világot járva megtapasztalt. Elmesélte, hogyan fogadták Japánban, Brazíliában, hogyan kapott mindent féláron a piacon Indiában, amikor kiderült, hogy barátja az indiai űrhajósnak. És azt is, hogy az esti élménybeszámolót már vagy 10.000-szer elmondta, de egyáltalán nem unja. Közös pontot is találtunk, hiszen ő is néptáncolt korábban.
Az esti előadás érthető módon felkeltette a halmstadi magyarok érdeklődését. Érdekes dolgokat hallottunk az űrhajósok kiképzéséről, a Moszkva melletti titkos Csillagvárosról. Elmesélte, mire gondolt, amikor megkezdődött a visszaszámlálás, és hogy minden űrutazásban van valami hiba. Náluk a visszatérésnél akkor erővel csapódott be a kabin, mintha az 5. emeletről ledobták volna.
Az előadás végén szinte mindenki készített közös fotó Bercivel, és sokaknak jutott a névre dedikált képekből, könyvekből.
Számítottam rá, hogy lesznek érdekes élmények a KCSP-ösztöndíj alatt, de arra azért nem, hogy egy űrhajóssal is lesz közös selfie-m.
