„Te benned egy a nemzet!”
„Vannak napok, melyek nem szállnak el, / De az idők végéig megmaradnak, / Mint csillagok ragyognak boldogan / S fény szórnak minden születő tavasznak” – hangzottak el Juhász Gyula Március idusára című versének sorai Bereczky Ágnes előadásában a clevelandi ünnepség nyitányaként. És valóban, 1848. március 15-dike eszmei és szellemi öröksége nemcsak emlék, hanem Dr. Bencsik Zita főkonzul asszony szavait idézve: „máig élő és éltető kovásza nemzeti identitásunknak és tápláléka megmaradásunknak”.
Ezt a gondolatot fejtette ki ünnepi szónoklatában Bőjtös László tiszteletbeli főkonzul is, aki a történelmi események felidézése után arról beszélt, hogy a szabadság fogalma, amelyért őseink az életüket adták, és ma már számunkra alapvető emberi jog, nem volt mindig egyértelmű az elmúlt 171 évben. Mégis mindig az a hazaszeretet adott hitet a nemzetnek, amely a márciusi ifjak szabadságvágyában öltött testet, és ebből kell erőt merítenünk ma is az előttünk álló feladatokhoz, éljünk bárhol a világon. „A lecsonkított állam határai nem a nemzet határai; kapcsolódásunkat nem az aktuálpolitika, hanem az örök magyar értékek lelki és szellemi hálózata határozza meg: a kultúra, a történelem és a közös nyelv” – hangsúlyozta.
Ezután az amerikai szórvány magyarság megmaradásának zálogát vette górcső alá. Az asszimiláció, a népességfogyás és a nemzeti öntudat tagadásának világjelensége ellenére Bőjtös László bizakodó, hiszen közel 170-en gyűltünk össze Clevelandben, hogy együtt ünnepeljünk, s ezzel jelét adtuk annak, hogy értéktöbbletet hordozunk. Arra kérte a jelenlévőket, hogy továbbra is munkálkodjanak a nemzet egységéért. A fiatalokban látja a jövőt, és fontosnak tartja a kettős identitást, amely a kétnyelvűségben, az amerikai és a magyar kultúra ismeretében, illetve a kettős lelkiség elsajátításában valósulhat meg. Egy Reményik-idézettel zárta nagy hatású beszédét, amelyet álló tapssal köszönt meg a hallgatóság.
Szentkirályi Endre, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke üdvözlő beszédében szintén méltatta a clevelandiek értékőrző tevékenységét és az ünnepség lebonyolításában tanúsított összefogását. Az evangélikus egyház tagjai pl. a helyszínváltoztatás ellenére is vállalták részvételüket a műsorban, amelyre hetek óta készültek. A Nyitott Szívecskék iskolás csoport kedves összeállításában tavaszi dalokat és verseket hallhattunk, a Kis Magyar Kórus pedig Simon Judit vezényletével egyházi és hazafias dalokkal színesítette a programot. Pásztor Gréta, aki orgonán kísérte az amerikai és a magyar himnuszt, a műsor egyik legszebb pillanatával ajándékozott meg bennünket: Chopin Téli szél című etűdjét adta elő művészi virtuozitással. Az ökumenizmus jegyében a nyitóimát a házigazda, Nt. László Imre, a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház lelkésze mondta, a zárót pedig Ft. Kulcsár Sándor, a Clevelandi Magyar Bethánia Baptista Gyülekezet lelkipásztora.
Felléptek továbbá a clevelandi cserkészek, akik a forradalom főbb eseményeit jelenítették meg dramatikus játék formájában. A 14. számú Görgey Arthur fiú cserkészcsapat tagjai ügyesen bújtak Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi és Rottenbiller Lipót szerepébe, felidézve a Pilvax, az egyetem, a nyomda és a városi közgyűlés legendás történéseit. Jókai Mór Az 1848-diki kokárda című versét Veres Sándor mondta el, majd az 1848/49-es eseményeket korabeli metszetek, festmények alapján bemutató kisfilm után Balássy Anikó és Hajdu Zsolt a Kormorán együttes Harangok dalára jobbágytelki páros táncot adott elő. A szabadságharc bukására Wass Albert Szelek című versével emlékeztünk Tamásy Viola előadásában, a forradalom máig ható eszméjét pedig Ady Endre Ifjú szívekben élek című versével Simon-Benedek Zsuzsanna idézte meg.
A sokszínűséget és sokféleséget Miklós Melánia (KCSP-ösztöndíjas a Bocskai Rádiónál) szerkesztette dramaturgiai egységgé, többek között a műsorvezetői szöveg tartalmi anyagaival. Papné dr. Bús Enikő, a CSU Fulbright-oktatója és Fazekas Róbert, az evangélikus egyház tagjának tolmácsolásában hallhattunk a kokárda történetéről, a Kossuth-nóta eredetéről, a szabadságharc leveréséről és az emigránsok első hullámáról, valamint Kossuth amerikai látogatásáról is.
Dr. Bencsik Zita, az ünnepség vendégszónokaként köszönetet mondott a színvonalas műsorért, és kifejezte háláját a clevelandieknek azért is, hogy itt tanulta meg, „mit jelent úgy élni a mindennapjainkat, hogy a háromszínű trikolór rózsa minden nap felkerüljön a szívünk fölé”. Emlékeztetett arra, hogy ’48 szabadságeszménye táplálta az ’56-os forradalmat, majd azt a soha nem szűnő reményt, hogy Magyarország megszabadulhat a rab nemzetek igájából, ami 1989-ben következett be. A szabadság 30. évfordulóját ünnepeljük tehát, amelyhez kapcsolódóan a kormány ez év március 15-től kezdődően emlékidőszakot hirdetett. „Egy nemzet akkor életképes, ha erős identitással rendelkezik, tisztában van a múltjával és van világos jövőképe” – mondta főkonzul asszony. Végül Kossuth Dunai Szövetség tervét idézve, történelmi kontextusba helyezve elemezte Magyarország jelenlegi helyzetét, amely a májusi európai parlamenti választás kapcsán közös felelősségként áll előttünk. „Forradalmaink arra is figyelmeztetnek, hogy a szabadság nehezen megszerezhető és könnyen elveszíthető kincs” – zárta gondolatait.
A gyönyörű templom, az amerikai és magyar lobogók, a március 10-i Székely szabadság napjára emlékeztető székely zászló, az EME gyűjteményében őrzött régi zászlók kiállítása és az ötletes díszítés méltó keretet biztosítottak az ünnepléshez. A finom falatokért és a szervezéshez nyújtott segítségért külön köszönet illeti a nyugat-oldali református közösség asszonyait.
