Helyzetjelentés a svédországi magyar diaszpóráról
„A koronavírus-járvány továbbra is arra kényszerít, hogy a rendezvényeinket átszervezzük. A május 29-31-re tervezett családos táborunkat későbbi időpontra halasztjuk. A pontos dátumról a megszokott csatornákon keresztül időben tájékoztatunk” – olvashattuk április 27-én a Svédországi Magyar Ifjak Társasága Generációk (SOMIT Generációk) Facebook-oldalán. Az olvasottaktól elszontyolodók másnap már örülhettek a jó hírnek, ugyanis arról értesülhettek, hogy május 8-9-én részt vehetnek az első virtuális SOMIT-táboron.
A SOMIT vezetősége és a kialakult helyzet miatt a szolgálatukat Magyarországról teljesítő KCSP-ösztöndíjasok közös Messenger-csoportja hirtelen újra izzani kezdett a járvány közepette. Ösztöndíjas társaimmal jó ötletnek tartottuk azt a felvetést, hogy próbáljunk megszervezni egy virtuális tábort. Bitay Zsolt (SOMIT Generációk titkár) jópofa grafikát készített, a virtuális tábor belépő menüje a tábornak „békeidőben” helyet biztosító Hälleberga Tábortanya épületegyütteseit idézte. A Konferenciaterem az előadások, játékok tere, a Konyhaparty és a Játszótér menük pedig arra voltak hivatottak, hogy a résztvevők ugyanúgy sétálni tudjanak a virtuális csetszobák között, mint a valódi tábor idején az egyes épületekben zajló események, társaságok között. Lohn Annamária a Mi fán terem a boszorkány? – Rendhagyó történelemóra című előadásért felelt, Sebestyén Marianna és jómagam az előadásban elhangzottakra rákérdező kvízért, Bálint Réka és Szalóki Petra pedig a „szaladgálós” játékok gazdái voltak. A SOMIT vezetőségével együtt többször is teszteltük a Cisco Webex Meetings rendszer lehetőségeit, hogy élesben minden gördülékenyen menjen.
A tábor első napjának vendégei (kb. 20-25 fő) egy kötetlen beszélgetés részesei lehettek a Konferenciaterem fantázianevű csetszobában.
Szombaton, azaz másnap, a személyes táborokat megidéző programmal indítottunk. Ezen a napon is nagyjából 20-25 fő jelentkezett be, hogy részesei legyenek a SOMIT első s (ahogy viccesen megjegyeztük) legsikeresebb virtuális táborának. Annamária nagyon izgalmas és informatív, közel egyórás előadásában az európai boszorkányságról, a boszorkányszombatokról, a jó és a rossz boszorkányokról, a Walpurgis-éjről volt szó többek között. Az ehhez kapcsolódó kvízben leteszteltük, ki mennyire figyelt az előadás során, a kérdéssorok kiértékelése közben Petra és Réka boszorkányos feladatokra vette rá a játékosokat, akiknek fel s alá kellett rohangálniuk a szobájukban, a lakásukban, hogy például legalább három hozzávalós szerelmi bájitalt keverjenek, sőt az udvarra is ki kellett szaladniuk néhány fűszálért. Előnyben voltak a seprőn közlekedők, akik pillanatok alatt előteremtettek mindent boszorkánykonyhájuk gondos rendben tartott polcairól.
Zárásként éjszakába nyúló beszélgetés következett. Olyan volt, mintha igazából együtt lennénk. Poharainkat újra és újra koccintásra emeltük a számítógép, illetve a telefon kameráihoz. Habár a résztvevők száma nem döntött csúcsokat egy személyes táborhoz mérve, de aki eljött közénk, érezhette, hogy a SOMIT közössége a legnehezebb időkben sem hagy egyedül.
Január óta a Híradó főszerkesztője is vagyok. A nyári szám munkálatai májusban a következő fázisokon mentek keresztül: az előző hónap egyeztető, emlékeztető levelezései meghozták gyümölcsüket, szállingóztak a szövegek, cikkek, fényképek, egyéb írások – végül jóval több is, amire számítani lehetett így, a közösségi történések korlátozása idején. A COVID-19 pandémia mellett természetesen nem mehettünk el mi sem: a svédországi magyar diaszpórában számtalan orvos található, az uppsalai Herczeghné Juhász Edit izgalmas beszámolót küldött arról, hogy éli meg orvosként ezeket a nehéz hónapokat. A Híradó egyik legnagyobb vállalása a sok-sok határon átívelő nyugat-európai járványkörkép elkészítése volt. Az anyagok beszerzéséhez telefonos és írásbeli interjúkat készítettem, amiből egy átfogó, hatalmas cikk született azzal a céllal, hogy tanulhassunk egymástól. Angol, ír, spanyol, svájci, német, osztrák nyelvterületen tevékenykedő magyar egyesületek számoltak be arról, hogyan próbálják továbbra is életben tartani közösségeiket a járvány idején… Folytatva a lap születésének lépéseit: kiválogattam, digitálisan feljavítottam a képeket, ha szükség volt rá. A szövegek is válogatáson mentek keresztül, aztán a korrektúra fázisa várt rájuk. Rovatokba rendezés. Átgondolni újra és újra. Épp a tördelőhöz igyekszik a szöveg, s június közepén kerül majd ki a nyomdából.
A Tavaszi Szél Kulturális Egyesületnél megtartottam az idény utolsó online gyerekfoglalkozását. A Tavaszi Szél egyébként május eleje óta több szabadtéri rendezvényt is tartott – hiszen Svédországban engedélyezett az 50 fő alatti összejövetelek tartása. A kiszebáb égetéskor felhívott az egyik szülő az egyesületből, hogy videócseten keresztül én is ott lehessek kicsit velük. Megható pillanatok ezek. Aztán pár napja vasárnap A róka meg a holló meséjével búcsúztam a gyerekektől, kézműveskedtünk is, WC-papír gurigából készítettük el róka komát.
Remélhetőleg mihamarabb véget ér a járvány, s az egyesületek (de persze minden ember) visszatérhetnek a személyes találkozókhoz, miután tagjaik kipihenték magukat a nyáron!
