A vacsorának ugyanazon szakiskola volt a helyszíne, amely novemberben magyar napot tartott tanulóinak – akkor főképp a kézművesség, a történelem és a művészet tükrén keresztül.
Ez alkalomból nem egyedül érkeztem, Molnár Luca, brüsszeli ösztöndíjas volt a társam, aki tavaly Nizzában és Aix-ben teljesített szolgálatot, így az év első felében már többször hozzájárult az aix-i magyar év programjainak sikeréhez. Enikő, az egyesület elnöke, ezt a hagyományt folytatva mindkettőnket elhívott.
Érkezésünk estéjén máris két előadásra voltunk hivatalosak: az egyik a történelmi Magyarország területén található ciszterci apátságokról szólt, míg a másik Sauvageot-ról és magyar barátairól. Roppant érdekes, hogy míg a magyarok jól ismerik Sauvageot-t, addig a franciák körében kevéssé ismert. Ő volt az a híres polihisztor, aki – miután finnugor nyelveket kezdett el tanulmányozni – Magyarországra jött lektornak, disszertációt is írt a témában, majd a finnugor tanszék tanára lett a párizsi École Nationale des Langues Orientales-on. 1931. november 9-én ott tartotta meg első magyaróráját, ami nekünk, magyaroknak, történelmi dátum, hiszen azelőtt még soha nem tanították nyelvünket francia felsőoktatási intézményben. Később magyar-francia és francia-magyar szótárat készített több, egyéb magyar vonatkozású könyv mellett.
Szerdán volt egy kis időnk várost nézni, így megismerkedtünk pár pécsi fiatallal is, akik a „Testvérvárosok vásárára” érkeztek: finom borokkal és többféle ízű bejglivel édesítették meg a franciák napjait. Több nemzet képviseltette magát a vásáron, de jó volt látni, hogy mindig érdeklődött valaki a magyar termékek iránt is.
Csütörtöki napunk teljes egészében az előkészületekről szólt: már reggel poharakat, tányérokat cipeltünk az iskola konyhájába, majd az egyesület egyik francia házaspárjának rezidenciájára igyekeztünk, hogy felvágjuk a zöldségeket, elkészítsük az asztaldíszeket, megtöltsük a palacsintákat. Szorgosan, de kellemesen telt a délután, remek időnk volt, így amit tudtunk, kint az udvaron csináltunk. Mindezek után visszamentünk a helyszínre, ahol az iskola diákjai már terítették az asztalokat, végül közösen fejeztük be a díszítést, helyére került minden. Gyors átöltözés és már indult is az est! Jelen volt Pierre Vasarely, tiszteletbeli magyar konzul, az iskola vezetősége, valamint Aix-en-Provence Polgármesteri Hivatalának, a Testvérvárosok Egyesületének és a Provence-i Európa Háznak a képviselői is.
Először gyümölcsborokat kóstoltak az egybegyűltek, majd Luca kápráztatta el őket hangjával és üveges táncával. Gyönyörű szép kalotaszegi népviseletében egész este vonzotta a figyelmet. A bemutató után folyamatosan jöttek a fogások: körözött zöldségekkel, hideg meggyleves tejszínhabbal, hortobágyi palacsinta és végül a káprázatos sütemények: mézeskalács, csokis máktorta, püspökkenyér. Az idő nagy részében a konyhában sürögtünk-forogtunk, hiszen a közel 50 személyre készült vacsora tálalásáért mi voltunk a felelősek, de persze mi is ettünk az ínycsiklandó ételekből.
A vacsora nagyon jól sikerült, mindenki lelkesen beszélgetett, jó hangulatban telt az este. Élvezték a magyar ízeket is, ami a résztvevők francia felének teljesen új volt. Míg tipikus amerikai, olasz vagy épp japán ételeket manapság a világ minden táján könnyűszerrel ehetünk, addig a magyar konyha kuriózumnak számít, hiszen kevés erre szakosodott étterem létezik külföldön.
Fáradtan, de remek élményekkel tértünk nyugovóra, tudva azt, hogy egy szelet Magyarországot csempésztünk egy francia szakiskola falai közé, tovább erősítve e két nemzet, valamint Aix-en-Provence és az egyesület kapcsolatát is.
