Melbournebe a Pedagógus Konferenciára érkeztem, és eredetileg már szeptember 27-én repültem volna vissza Gold Coast-ra. A konferencia alatt merült fel az öltet, hogy elkélne a segítség a táborban, és ha van kedvem, akkor maradhatnék segíteni. Boldogan igent mondtam, miután a mentorommal és a minisztériummal is egyeztettem. A tábort rengeteg előkészület előzte meg, színes, interaktív, játékokkal teletűzdelt napot terveztünk meg.
Előző este már a Bocskaiban tettünk-vettünk. Élő honfoglaló játékkal is készültünk, amihez szigszalaggal felrajzoltuk Magyarország térképét megyehatárokkal, Dunával, Tiszával. Nyomtattunk, lamináltunk, vagdostunk. Délelőtt 10 órakor kezdődött a tábor. A napot a szabályok lefektetésével és Dézsi Csaba református lelkész által vezetett áhítattal kezdtük. Keresztény dalokat énekeltünk, reggeli torna gyanánt mozgásos játékokat játszottunk, majd a tízórai után rátértünk Magyarországra. Elhelyeztük a világban, Európa térképen, a gyerekek képviselték a környező országokat - egy rejtvény megfejtésével derítették ki, melyik szomszédos ország hol helyezkedik el Magyarországhoz képest. Beszéltünk hungarikumokról, a fő tájegységekről, közigazgatási egységekről. Ezután következett az állomásos játék. Három állomást terveztünk. Dunántúlon beszéltek az ott élő állatokról, növényekről, Balatonról, kipróbálhatták a koronázást, megtanultak papírhajót hajtogatni, amivel utána Kék szalag vitorlásversenyt játszottak a hajókat az asztalon fújva, és népdalt is tanultak. Az Északi-középhegység állomáson az Aggteleki cseppkőbarlangot fedezhették fel - egy elsötétített szobában felállított bunker alatt. A szoba előtt kaptak egy kérdést, amire a választ a barlangban elhelyezett kis papír cetliken találták meg. Adtunk még egy zseblámpát, és indulhatott is a barlangászat. Még csepegő víz és a barlang hangját is bejátszottuk. Ezen kívül még el is nevezhettek cseppköveket, és tanultak a nemzeti parkról általánosságban. A harmadik állomás az Alföld volt. Itt a paraszti világról, az állattartásról és a mezőgazdaságról, a főbb városokról, a betyárokról tanultak, elénekeltünk egy népdalt, egy fazékba összeválogattuk mi kell a hagyományos gulyáslevesbe, összekeveredett haszonállatokat kellett a megfelelő ólba vagy istállóba a pásztorukhoz gyűjteni. Paraszti játékokat játszottunk, a legnagyobb sikert pedig az a játék aratta, amikor a juhásznak őriznie kellett papírgalacsinokból formált bárányokat anélkül, hogy a farkasok elrabolhatnák őket. Meglepően sok előzetes tudásuk volt, és nagyon jó volt látni, hogy teljesen elvesztek a játékokban.
Megebédeltünk, majd kimentünk a játszótérre, hogy kicsit kötetlenül is tudjanak együtt játszani. Legnagyobb sikerélményem, hogy egy ötéves kisfiú, akivel aznap találkoztam először szerelmet vallott nekem! Visszatérve pedig kezdődött a honfoglaló játék, ahol olyan kérdések helyes megválaszolásával szereztek egy-egy megyét a csapatok, amik az aznap megtanult ismeretekre vonatkoztak. Nagyon jó volt látni, hogy milyen sok mindenre emlékeznek.
Több szülő is írt nekünk, hogy a gyerekek a tábor után még másnap is az ott szerezett élményeikről tudtak csak beszélni. Ez megerősítette azon érzésünket, hogy bizony nagyon fontos ilyen programokat szervezni. Nemcsak azért, mert sokat tanulnak egy-egy ilyen nap folyamán, hanem mert nagyon jól érzik magukat magyar környezetben, életre szóló emlékekkel gazdagodnak. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek.
