Volt szerencsénk ösztöndíjprogramunk időszaka alatt többször is együttműködnünk és mivel a „kis Mátyás” tagja a Kis-Csöbörcsök Táncegyüttesnek, így talán az egyik legnagyobb öröm volt, ahogy láthattuk formálódni Matyit, de a többi kis és nagy táncost is egyaránt.
Az istentiszteletet szigorú előírásokkal szabadott megtartani, de szerencsére így is sokan eljöttek, mert hosszú idő után végre újra elcsendesedhettünk Isten színe előtt. Számunkra is egy lelki feltöltődés volt, hiszen már hetek, hónapok óta elszigetelten éltünk és mint tudjuk, az ember társas lény, így nem könnyű a bezártságot megélni. Az istentisztelet keretén belül egy kis meglepetésre is sor került anyák napja alkalmából. Kedves párom, Edina Dsida Jenő: Hálaadás és Arany János: Családi kör című verseit olvasta fel, mely nagyon kedves és szép emlékeket idézett fel bennünk. A gyülekezet egyik fiatal tagja is elszavalta a versét a maga gyermeki őszinteségével, illetve Vita Norbert is, aki mint a stuttgarti Színjátszó Kör tagja, mindig próbál a közösség aktív embere lenni.
Az istentisztelet végén a tiszteletes úr és családja a gyülekezet hívei előtt köszönte meg nekünk az itt eltöltött kilenc hónapunkat, amely időszak alatt próbáltuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból, hogy azt a célt, amiért nekivágtunk ennek az életre szóló kalandnak, feladatnak, azt tudjuk megvalósítani és a stuttgarti magyar közösséget méltán szolgálni.
Visszagondolván: számos emlékezetes pillanatot, eseményt élhettünk meg, de embereket vagy akár csak egy sima mosolyt is örökre a szívünkbe zártunk.
Edina és én elsősorban a néptánc erejéből táplálkozva éljük és éltük meg a mindennapokat, de más feladattal is szívesen foglalkoztunk és szívünket, lelkünket próbáltuk beleadni az ottlétünk alatt, hogy a külhoni magyarságot méltóképpen tudjuk segíteni a munkánkkal.
Biztos vagyok benne, hogy a Csöbörcsök családhoz való tartozás nagyban megkönnyítette az ottlétünket, mert ezáltal valamelyest közelebb érezhettük magunkat a gyökereinkhez.
Örvendetes a számomra, hogy mennyi mindent tudtunk megvalósítani mentorunkkal, Kemény József Öcsivel és a Csöbörcsök családdal karöltve. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen erős közösség tagja lehettem az elmúlt 9 hónapban.
Végül, de nem utolsósorban szeretnénk hálánkat kifejezni, hogy teljes mértékben befogadott a közösség, mindenben számíthattunk a segítségükre és ennek köszönhetően egy igazán maradandó ösztöndíjprogramot tudunk magunk mögött hagyni.
Köszönöm Öcsinek, hogy igazán jó mentor volt, akivel nagyon jól és gördülékenyen tudtunk együttműködni. Köszönöm, mert ha kellett barát volt, ha kellett egy aktív húzóerő a csapat számára, egy jó példa arra, hogy szívvel és lélekkel, és a korát megszégyenítő módon meg lehet csinálni azt a kalotaszegi „nagyugrást” vagy a párostáncban a „feketeöves” váltást.
Köszönjük a Kemény családnak, a Csöbörcsök családnak, a közösség apraja-nagyjának, a legkisebb óvodás táncoslábútól egész a legnagyobb Törekvősig, hogy együtt tölthettünk el egy ilyen maradandó kilenc hónapot.
Örökre a szívünkbe zártunk benneteket!
