Az idei év imahetének fő vázlatát a Karib-térségi keresztyének állították össze, és ők határozták meg a hét vezérigéjét is, ami a Mózes Második könyve 15,6-ban olvasható: „Jobbod, Uram, erőtől dicső” vagy más fordítás szerint: „Uram, a jobbod kitűnik erejével”. Ez az Ige nem sokkal azután olvasható, miután kihozta Isten Izrael népét Egyiptomból, miután kettéválasztotta a tengert, és megmentette őket az egyiptomi üldözőktől, és ezért dicséri Mózes Istent. Ez volt a fő Ige, és az alkalmak során az igehirdetések ugyan más szentírási helyek alapján szólítottak meg minket, de ez a gondolat ott rejtőzött bennük.
Minden este, hála az Úrnak, szépen összegyűltünk, igazán jó érzés volt ott lenni estéről estére. Az alkalmak énekléssel, igeolvasással kezdődtek, ezután következett maga az igehirdetés. Ezt követően pedig beszélgettünk arról, amit hallottunk, vagy amit éppen megmozdított bennünk az Ige. Ez jó lehetőség volt arra, hogy beszéljünk arról, mit tapasztaltunk meg eddig Isten oldalán, hogyan éljük meg a kereszténységünket. Az istentiszteleti alkalmakkor erre nincs lehetőség, mert azoknak más a szerepe: az Isten dicsérése, valamint alkalom a Ige üzenetének megértésére, a közös éneklésre és az imádságra. Ezek az alkalmak pedig, liturgiájukból adódóan lehetőséget adnak, hogy az igehallgató válaszoljon arra, amit hallott. Fontos, hogy ez a beszélgetés nem négyszemközti gondolkodást jelent, hanem egy kis csoport közös gondolkodását. Személy szerint én hálás vagyok az ilyen áldott lehetőségekért, mert hallhatom azt, hogy a gyülekezetben ki mit gondol az Ige alapján, és nagyon sokszor megesik, hogy olyan bölcsen beszél valaki, hogy világosan érezhető: Istenünk Lelke ott van velünk, Ő segít bennünket gondolkozni. Az Úr adja, hogy még sok ilyen alkalmon, és még sok istentiszteleten vehessünk részt, mert hisszük, tudjuk és valljuk, hogy nincs más Isten, egyedül Ő!
