Az anyanyelvű igehirdetés és éneklés fontossága
Jól ismert az a mondás, hogy „aki énekel, az kétszeresen imádkozik.” Hetente ellátogatok Adelaide városának két idősek otthonába, ahol az ott élő idős magyarokat felkeresem, bibliázni, énekelni, imádkozni, és beszélgetni. Míg az első alkalmak csendesen, a bemutatkozással teltek el, addig a következő alkalmak már felszabadultabban folytatódtak. Az idősek felekezeti megoszlása vegyes, többségük katolikus. Elsőre nagy kihívásnak, sőt talán akadálynak is gondoltam ezt a helyzetet, mivel én református vagyok. Ennek ellenére már az első alkalmakkor sikerült megtalálni a közös hangot. Beszélgetéseink alatt az idősek említették nekem, hogy ők más felekezethez tartoznak: a többség hithű katolikus, de vannak köztük lutheri evangélikusok is. Kapva kaptam az alkalmon, és az énekeskönyvem után nyúltam. Néhány perc habozás után, felkiáltottam: „heuréka.” Ugyanis az történt, hogy emlékeztem az énekórák alatt tanultakra, hogy vannak lutheri énekeink, és arra is, hogy a régi latin énekekből is vannak átdolgozásaink. Arra viszont nem gondoltam, hogy ennyire áldásos kapcsolópontok lehetnek a felekezetek között; és arra sem, hogy mennyire felüdítheti a lelket egy-egy jól ismert dallamnak a meghallása.
Sokan ekkor nyíltak meg és többen voltak, akik könnyeztek, amikor meghallották a jól ismert éneket vagy a kívülről megtanult igeszakaszt. Többen bekapcsolódtak az éneklésbe, vagy közösen mondták velem a bibliai textust. Ekkor már könnyebben jöttek az énekhez kapcsolódó történetek, de leggyakrabban a gyermekkori események felidézése: amikor ezt vagy azt az éneket ebben, vagy abban a templomban énekelték a hívek, valamikor a 40-es, 50-es évek derekán, otthon Délvidéken, Erdélyben, valahol a Kárpátok ölelésében… . Vannak olyan idősek is, akik már sajnos nem igen emlékeznek sok mindenre a régmúltból. Viszont vannak olyan emlékeink, amelyek nem rendelkeznek érzelmi túltöltöttséggel, így könnyen megfeledkezünk róluk, vagy szimplán nem jut eszünkben. Ezeknek az emlékeknek az előhívásához sokat segítenek a fent említett gyermekkori dallamok, megtanult szövegeknek a felidézése. Hiszen hasonlóan ahhoz, ahogyan egy-egy illat felidéz bennünk rég elfeledett gyermekkori eseményeket, úgy a dallamok hangulatvilága is előhozza a gyermekkorban átélt eseményeket. Az alkalmainkat ilyenkor könnyek között nosztalgiázással zárjuk.
